Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 3. (Zirc,1984)
DR. MARIÁN MIKLÓS: Dr. Keve András, 1909-1982
illetőleg sorolt fel Európa, Ázsia, Amerika és Ausztrália madártani irodalmából. Nagy érdeme, hogy a Madártani Intézetnek a második világháborúban elpusztult könyvtárát, igen nagy munkával, nemzetközi szervezéssel európai nivóju könyvtárrá fejlesztette. Amellett, hogy az ornitológia majd minden ágával foglalkozott, számos madár- és természetvédelmi népszerüsitő cikket is irt. Rendkívül termékeny iró volt. 19 80-ban készített önéletrajzában említi, hogy addig 5 29 publikációja jelent meg idehaza és külföldön. Az ornitológia mellett malakológiával is foglalkozott, tudományos pályafutása kezdetén pedig herpetológiai tanulmányt is irt. Nagy szeretettel irta igen nagy számú megemelékezését a hazai tudományos folyóiratokban az elhunyt magyar és nevesebb külföldi ornitológusokről. Nagy hozzáértéssel tudta e feladatot ellátni, hiszen úgyszólván minden magyar ornitológiával foglalkozó kutatót és amatőrt személyesen ismert. A külföldiek jelentős részével is levelező viszonyban volt, Hires volt arról, hogy a hozzá küldött levelekre gyorsan válaszolt. Volt időszak, amikor munkája mellett naponta 10-12 magyar és idegennyelvü levelet is irt. Hazánk ornitológusainak, akik gyakran kikérték szaktanácsát, mindig készséggel segített. Kezdő kollégái dolgozataihoz élete utolsó hónapjaiig készséggel bocsátott adatokat rendelkezésre. Számos zoológus köszönheti tudományos útnakindit«ását Keve Andrásnak. Alapító és örökös tagja volt a Magyar Biológiai Társaságnak és a Magyar Madártani Egyesületnek. Számos külföldi ornitolőgiai társaság tagja volt és sok nemzetközi konferencián képviselte a magyar madártant. Keve /Kleiner/ András 1909. november 10-én született Budapesten, A fővárosi piarista gimnázium elvégzése után a budapesti egyetem jogi karán szerezte meg a doktori cimet /1932/. Ezután ugyanott a bölcsészkarra iratkozott be és 1935-ben avatták bölcsészdoktorrá, 1934-től a Madártani Intézetben először "ideiglenes kisegítő napidíjas", majd gyakornok, adjunktus, végül 1942-ben főadjunktus. Mesterének Vasvári Miklóst tekintette. 1942-ben családi nevét Kleiner-ről Kévére változtatta. 1942-ben állami ösztöndíjjal a bécsi Naturhistorisches Museum-ba került. Ezt katonai szolgálata, majd orosz hadifogsága követte. 1945-ben a Természettudományi Múzeumban dolgozott. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen madártanból magántanárrá habilitált. 195 3 óta a biológiai tudományok kandidátusa. 1947-től egy-két évig - jórészt mint ösztöndíjas - Angliában, Svájcban és Ausztriában is dolgozott. 1947-től 1974-ig /nyugdíjba vonulásáig/ a Madártani Intézet munkatársa. Közben 1948-49-ben a Mezőgazdasági Muzeumot is vezette. Mint nyugdíjas, haláláig, ismét a Természettudományi Múzeum kutatója. Hosszabb betegeskedés után, 1984. március 30-án távozott körünkből. Egész életét a tudománynak szentelte. A nagy tudással megáldott emberekre jellemző szerény egyéniség volt. Minden bizonnyal szerénysége az oka annak, hogy kimagasló szakmai eredményeit, külföldi sikereit idehaza nem ismerték el olyan mértékben, ahogy megérdemelte volna. Kortársai azonban mindenkor szeretettel, nagy elismeréssel és tisztelettel emlékeznek meg róla. Kimagasló szakirodalmi eredményei pedig kitörülhetetlenül rögzülnek a magyar ornitológiában.
