Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

bakonyi gyakoriságának áttekintésével már Bakonybélnél foglalkoztam. Porva-Cseszneken 1972-ben még nem gyakori, 1973-ban már a 13. helyen áll, végül 1974-ben tömegesen fogta a Hg-C8apda. Előfordulási napjainak száma szerint csak 20., napi átlag szerint viszont első (rajzás jele). Napi maximuma 1974-ben a 3. legmagasabb. Mindhárom évben rövidebb-hosszabb ideig aszpektusdomináns (IV. végéig), 1974-ben még az abszolút dominanciát is elérte (IV. /1). Össz-egyedszáma itt a legmagasabb valamennyi csapdahelyem között. 2. Conistra vaccinii L.: Már 1972-ben is viszonylag gyakori, és bár 1973-ban a leggyakoribb faj, egyedszáma a Hg-csapdában annak mégis 2

1

/

^-szerese, bár itt csak a 4. helyen áll. Már eddig is többször szerepelt a leggyakoribb fajok között (Fenyőfő 1967—68, Somhegypuszta 1967—68, Ráktanya 1969, Zirc 1969, Bakonybél 1972—74), össz-egyedszáma mégis Porva-Cseszneken a legmagasabb, évi egyedszámban pedig csak Somhegy 1968 előzi meg. Bár előfordulási napjainak száma is igen magas (3. helyen), napi átlaga mégsem túl alacsony és 1973—74-ben a 2. legmagasabb napi maximumot érte el. Csak 1973—74-ben többször dekád-domináns (III, X, XI), 1973. X. elején viszont abszolút domináns. 3. Eilema lurideola ZINCK.: Bár gyűjtéseim során az Északi-Bakonyban már másutt is gyakori volt (Somhegypuszta, Szömörke-völgy), hasonló mértékű gyakoriságával, mint Porva-Cseszneken 1974-ben, eddig csak a Kőszegi-hegységben 1964—68-ban találkoztam (RÉZBÁNYAI, 1974a), ahol a lurideola 5 éven keresztül még ennél is magasabb egyedszámban került a csapdába. Északi-bakonyi csapdáimban eddig még sehol sem szerepelt a leggyakoribb fajok között, még Somhegyen 1971-ben is csak a 27. helyen állt, bár viszonylag magas egyedszámmal (141). Mint egyikét a jellegzetes zuzmóevő fatörzsszinti fajoknak, többször említik a szakirodalomban a levegő szennyezettségének indikátoraként (a levegő szennyezettségével csökken a zuzmók és ezáltal a zuzmófogyasztó rovarok száma). Ebben az esetben mégis inkább populációdinamikai hatásokról lehet szó (a lurideola Huszárokelőpusztán is 1974-ben, ott normálégős csapdában érte el a legmagasabb évi egyedszámot! — lásd később), mivel az Északi-Bakony levegője másutt is igen tiszta, sőt éppen a Cuha-völgyön halad keresztül a heg3'ség szénnel fűtött egyetlen gőzvasútja! Bár a lurideola előfordulási napjainak száma itt alacsonyabb, napi átlaga a vaccinii-heT. hasonlóan viszonylag magas, de napi maximuma nem kiemelkedő (egyenletes eloszlás). Dekád-domináns 1972. VII. végén és más fajokkal közösen (M. miniata, P. alchemillata) 1972. VII. közepén, 1974. VII. közepén, végén és VIII. elején (39. diagram). 4. Perizoma alchemillata L.: Bár össz-egyedszámban Ráktanya megelőzi, az Északi* Bakonyban eddig még sehol sem került a csapdába olyan magas évi egyedszámban, mint Porva-Cseszneken 1974-ben. Ezzel szemben 1972—73-ban meglehetősen ritka volt. Ráktanyán 1969- és 1971-ben, Somhegyen 1971-ben volt igen gyakori, de a hegységben a háromévi eredmények szerint szinte sehol sem volt ritkának nevezhető. Előfordulási napjainak száma igen alacsony, így napi átlag szerint 2., és napi maximuma a legmagasabb (rajzás jele). Dekád-domináns a lurideola-w&X és a miniata-v&l közösen 1974. VII. végétől VIII. elejéig (46. diagram). 5. Miltochrista miniata FORST.: Ez a faj rendszerint populációdinamikai párhuzamot mutat a lurideola-v&l. A Kőszegi-hegységben csak 1967—68-ban volt valóban tömeges, de 1964—66-ban is a 3—7. leggyakoribb faj (RÉZBÁNYAI, 1974a). Az ÉszakiBakonyban is a lurideolahoz hasonlóan Zircen (1969, 1971, 1972) igen ritka volt, másutt gyakoribb (főleg Somhegyen 1971-ben), de kiemelkedő méretű gyakoriságot csak PorvaCseszneken ért el 1974-ben. Évi tömegrészesedése nem mutatott erősebb ingadozást (2,4—2,1—3,4%), ebben is a lurideola-hoz hasonlóan (3,0—2,0—3,9%)- Előfordulási napjainak száma és napi átlaga viszonylag magas, napi maximuma a 8. helyen áll. Dekáddomináns 1973. VIII. elején és más fajokkal közösen (lurideola, alchemillata) 1972. VII. közepén valamint 1974. VII. közepétől VIII. elejéig (41. diagram). 6. Amathes c-nigrum L. : Az Északi-Bakony egyik leggyakoribb faja itt csak a 6. helyre került, az eddigi, legalacsonyabb össz-egyedszámmal (a háromévi összesítés alapján eddig 4 csapdahelyen első és csak Zircen második!), de a Hg-csapdában 1974-ben itt is a 3. helyen áll, magas évi egyedszámmal. Ezzel szemben 1972—73-ban viszonylag kevés került a csapdába, ami nem feltétlenül jellemző normálégős csapdákra (lásd Somhegy, Ráktanya, Zirc). Előfordulási napjainak száma és napi átlaga nem túl magas, de napi maximuma az 5. helyen áll. Dekád-domináns 1974. VIII. közepén és végén. 7. Spilarctia lubricipeda L.: Az Északi-Bakonyban az eddigi legmagasabb össz-