Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

ESZTERHÁS ISTVÁN: Az Alba-Regia barlang, a Bakony legnagyobb ismert barlangja

1. ábra: Az Alba Regia-barlang hely színvázlata — térkép M = 1:110 000 Abb. 1: Die Lageskizze der Alba Regia Höhle — Kartenmasstab M — 1:110 000 A barlang bejárata egyáltalán nem impozáns. A fennsík széles, lapos teknőjében három oldalról erdő övezte szántóföldi környezetben egy 25—30 m átmérőjű facsoport rejti magába az 5 m mély Vadász-nyelőt (NÉMETH—SEBESTYÉN, 1977). A mintegy 550 m

3 anyaghiányú nyelőbe két vízvezető árok mélyül, két berogyás van oldalán és eredetileg két nyelőlyukja volt az alján. Kőzetkibúvás a nyelő mélyének északi felén található. A központi nyelőlyukba lett süllyesztve a bejárati akna, az északi kőzetkibúvás mellé pedig kunyhó lett ácsolva. A nyelő közel évszázados fáin jól láthatók a suvadás okozta görbületek. A barlang járatai a nyelőtől észak felé tartanak fokozatosan mélyülve, és jelenleg nagyjából 350 m vetületi távolságig ismertek. A barlangot az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat kiemelkedő jelentőségűnek minősítette és a 4422/1 barlangkataszteri számmal látta el. Geológiai viszonyok Az Alba Regia-barlang környékét a Tethys-tenger mezozoós karbonátos üledékei, illetve ezeket vékonyan borító pleisztocén lösz alkotja. _ A Tés—Mellári-fennsík legnagyobb tömege a triászban rakódott le. A legvastagabb a nori üledéksor a fokozatosan süllyedő tengerfenék miatt. Jelentős mennyiségben képző-