Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata

A három év egyikében sem volt megállapítható átfedés öt esetben. Ezek mindegyikének az egyik tagja a Polyzoium germanicum volt (P. g.—

L. nanum: P. g.—C. luridus: P. g.—C. boleti: P. g.—P. coliaris: P. g.—S. pallipes). A FAJOK GENERALISTA VAGY SPECIALISTA JELLEGE A különböző populációk generalista fokozatának, valenciájának kiszámítása SHANNONformula segítségével lehetséges (GALLÉ 1978), amely egyben az adott faj niche szélességét is jelentheti. A SHOENER-féle hasonlóság és a cönológiai affinitások között lényegesebb összefüggést, törvényszerűséget nem sikerült megállapítanom. A fajok generalista vagy specialista jellegét mindegyik vizsgálati évre külön-külön is kiszámítottam, s a három év adatait átlagoltam (8. táblázat). A GYŰJTŐHELYTÍPUSOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A farkasgyepüi bükkösben kijelölt öt különböző korú és jellegű mintavételi terület rövid ismertetésére a dolgozat bevezető részében már kitértem. A terület zoológiai, botanikai, meteorológiai, geológiai viszonyaival több dolgozat is részletesebben foglalkozik — ezért e bükkös ökoszisztéma biotópjainak jellemzésére nem térek ki (MAJER 1979). A különböző típusú élőhelyek összehasonlítására igen alkalmas az ún. SHANNONformula kiszámítása. (PIELOU, 1966; SONDERS, 1968; KANGAS 1975). SHANNON formulája a következő képlet segítségével számítható ki: H(S) - - Z

Pl lg Pl p, = ^| (lásd : 9. táblázat). Ezek szerint a dekomponáló makrofauna (Isopoda és Diplopoda) számára a farkasgyepüi bükkös ökoszisztémában a legalkalmasabb, a legoptimálisabb a IV. terület, tehát a középkorú 32 éves zárt gyertyános bükkös. (0,639). Ezt követi a II. terület (0,596), majd az V. (0,519) és a III-as terület (0,322). Ebből a szempontból a legkisebb értéket az l-es terület, a tipikus 90 éves bükkös mutatta. Az egymást követő években a különböző térszínek SHANNON-értékeiben jelentősebb ingadozás nincs, habár a „helyezések" módosulhatnak. A IV. terület mindhárom évben az első, tehát a dekomponáló makrofauna itt a legösszetettebb, a legstabilabb ós a legszervezettebb. Globális értékben a 2. helyen a II. terület, tehát az idős bükkösben található vörösfenyőfolt áll (0,52), de az évenkénti összevetésben csak 1976-ban a második, 1975-ben és 1977-ben is megelőzi az V. terület (fiatal, 15 éves gyertyános bükkös). Az I. térszín csak 1975-ben és 1977-ben az „utolsó", 1976-ban a III. gyűjtőhely az ötödik. Érdekes megállapítást tehetünk, ha a három évben az öt gyűjtőterület SHANNON számait átlagoljuk. Ez az érték (átlagérték) 1975-ben, 1976-ban és 1977-ben is azonosnak tekinthető (0,43). Érdemes összehasonlítani az egyes területekről előkerült fajok számát is. Három év átlagában a legtöbb faj a IV. területen esett csapdába (16 species), míg a III. területről csak 11 faj volt kimutatható. Az V. területről 14, az I. és a II. területről pedig 12—12 speciest gyűjtöttem. (Az összes előkerült Isopoda- és Diplopoda-faj száma: 19.) A Protracheoniscus amoenus, a Glomeris hexasticha és a Polydesmus complanatus 1975ben és 1976-ban, és 1977-ben is mind az öt területről előkerült. (2., 10. táblázatok). Csupán egy-egy alkalommal hiányzott az Unciger foetidus és az Ophyiulus fallax (mindkettő 1976. III. ter.), a T. ratzeburgi (1976. IV. ter.), és a Philoscia sp. (1975. IV. ter.). A II. és a III. ter. (1975) lakója a P. germanicum. A L. nanum és az A. vulgare fajokat is csak két területen (IV., V.) találtam. Van néhány olyan faj is, amely csak egy-egy vizsgálati területen él. A P. coliaris (1975, 1976, 1977. IV. ter.) és a Leptoiulus sp. (1975. IV. terület), Gervaisia gibbula (1977. II. terület.). A C. transsilvanicum és a H. bosniense, ha nem is egyöntetűen minden évben, de mindegyik bükköstípusban előkerült. Ugyanez mondható el a két Cylindroiulus fajról is, azzal a megszorítással, hogy a C. boleti a 11., míg a C. luridus a III. területen egyetlen példányban sem fordult elő. \