Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata

1975 1976 1977 0,64 0,49 0,63 0,27 0,05 0,258 0,45 0,09 0,47 0,66 0,26 0,57 0,67 0,26 0,73 Strongylosoma pallipes 0,29., 0,24., 0,56., Philoscia sp.—

Cylindroiulus luridus: 0,37., 0,77. 0,51.). Ennek az ingadozásnak az oka nemcsak az egyes évek közötti klimatikus különbségekben keresendő, hanem néhány faj esetében az előkerült példányok alacsony számában is. Ugyanakkor a magasabb dominciaszázalékot mutató fajok esetében is tapasztalható ez az ingadozás. A P. amoenus és a T. ratzeburgi, valamint a P. amoenus—Philoscia sp. és a T. ratzeburgi—G. hexasticha viszonylataiban a niche átfedések értékei az évek folyamán egyenletesen növekednek (0,55., 0",65., 0,8.; 0,61., 0,7., 0,84., ill. 0,38., 0,61., 0,67.). A P. amoenus—G. hexasticha, P. complanatus—C. luridus és a C. luridus—-C. hexasticha között viszont csökkenő tendenciák állapíthatók meg: 0,83., 0,7., 0,59.; 0,71., 0,37., 0,16., ill. 0,68., 0,52., 0,23. Globálisan tekintve a legnagyobb eltérések az 1976 év adataiban tapasztalhatóak : P. amoenus—P. complanatus A. vulgare—U. foetidus A. vulgare—O. fallax T. ratzeburgi—P. complanatus T. ratzeburgi—U. foetidus Tehát 1976-ban (ekkor került elő a legkevesebb példány — lásd a 3. táblázatot) a legtöbb esetben (a 116 viszonvlat csaknem a felében) a hasonlóságok értéke alacsonyabb volt, mint 1975-ben és 1977-ben. A farkasgyepüi bükkösben a legnagyobb átlagos szélessége a Protracheoniscus amoenusnak van (B, = 1,51). Csupán az 1977-es évben előzi meg ezt a fajt 0,005-el a Trachelipus ratzeburgi (B

t = 1,55 ill. B

t = 1,56). 1975-ben és 1976-ban is a legnagyobb, szélességű a P. amoenus (B

i = 1,47 ill. B

4 = 1,52). Viszonylag nagy arányú még a szélessége a Philoscia sp.-nek (Bj = 1,41), és a G. hexatichán&k (B

( = 1,32), az U. foetidusnak (B

1 = 1,23) és a O. fallaxnak (Bj = 1,18). A legkisebb értekelhető szélességet s általában is a legalacsonyabb értékeket mutató dekomponáló faj a Strongylosoma pallipes (1976-ban: Bi == 0,15; átlag B

t = 0,48). Ha az egyes évek adatait összehasonlítjuk egymással, akkor csak kevés faj esetében tapasztalható jelentősebb ingadozás. Érdekes összehasonlítani egymással közeli rokonságban álló fajokat. A két Ascospermophora közül a Heteroporatia bosniense szélessége minden évben fokozatosan csökken, a Craspedosoma transsilvanicumé pedig ugyanilyen arányban növekszik: 1975 1976 1977 H. bosniense B, = 1,05 0,63 0,59 C. transsilvanicum B, = 0,48 0,69 1,05 1,53 1,32 " ~~ T64~ Hasonló tendencia figyelhető meg a két Cylindroiulus faj esetében is : 1975 1976 1977 C. boleti 0,69 — 1,22 C. luridus B

1 = 0,85 1,21 0,34 1,54 1,21 1,56 Ha a két-két adatsor értékeit összeadjuk, akkor arra az érdekes megállapításra juthatunk, hogy a fajok jelentős niche szélesség ingadozás mellett a rokon speciesek együttes szélessége (a niche szélességük összege) az egyes években csaknem azonos. Mindhárom évben csaknem azonos a hasonlóság értéke a következő fajok között: T. ratzeburgi—C. luridus C. transsilvanicum—C. luridus S. pallipes—O. fallax P. complanatus—U. foetidus P. complanatus—O. fallax U. foetidus—O. fallax 1975 1976 1977 0,47 0,45 0,44 0,35 X 0,3 X 0,31 0,71 0,72 0,65 0.81 0,86 0,81 0,76 0,74 0,78 0,76 0,74 0,74