Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. ILOSVAY GYÖRGY: A farkasgyepűi bükkös ökoszisztéma Isopoda-, Chilopoda- és Diplopoda-faunájának ökológiai vizsgálata

Kvantitatív vizsgálatok DOMINANCIA-VISZONYOK A farkasgyepüi bükkösből a talajcsapdázások során előkerült dekomponáló makrofauna (Isopoda-|-Diplopoda) és a Chilopodák fajlistáját, példányszámát és dominancia száza­lékát három év (1975, 1976, 1977) átlagában az 1. táblázat mutatja be. A számadatokból kitíínik, hogy a Protracheoniscus amoenus a terület abszolút domináns faja (73,1%). A Polydesmus complanatus (5,93%), a Strongylosoma pallipes (4,25%), a Olomeris hexasticha (3,06%), az U neiger joetidus (2,15%) és az Ophyiulus fallax (3,11%) szubdomináns fajnak, míg a többi species járulékos fajnak tekinthetők. Az egyes fajok esetében a különböző éveknek és területeknek megfelelően a dominan­ciaviszonyok módosulnak (2. a, b, c, d, e, táblázat). így pédául a Protracheoniscus amoenus aránya 1975-ben az l-es területen 91,2%, 1976-ban a Il-es területen viszont csak 52,5%. A három év átlagában járulékosnak tekinthető fajok egyes időszakaszokban kondo­mináns, szubdomináns fajokká léphetnek elő, mint például az Armadillidium vulgare az V. területen 1977-ben 10,82%-os, a Graspedosoma transsilvanicum 1975-ben a IV. területen 2,99%-os arányt mutatott. Ugyanakkor szubdomináns fajok néhány időszakban a járu­lékos fajokra jellemző dominanciájúak (Strongylosoma pallipes 1975-ben és 1977-ben az I. területen 0,32%, Polydesmus complanatus 1976-ban az I. területen 0,87%). A Barber-csapdákba csak viszonylag kisszámú Chilopoda hullott. Legnagyobb szá­zalékban a Lithobius muticus (38,9%) jelentkezett, míg a Polybothrus leptopus (15,9%) és a Lithobius forj'icatus kondomináns fajok ( 1. táblázat). Az egyes években előkerült Isopoda-, Diplopoda- és Chilopoda-csoportok példányszá­mait a 3. táblázat mutatja be. AZ ISOPODA- ÉS DIPLOPODA-FAJOK ÉVSZAKOS AKTIVITÁSA A talaj csapdával történő gyűjtések eredményeiből nem következtethetünk a fajokra vonatkozó kvantitatív adatokra. Ezzel szemben — mivel a csapdába kerülést az állatok mindenkori aktivitása befolyásolja (SZÉKELYHÍDI—LOKSA, 1979) a Barber-csapdák segítségével könnyen megállapíthatjuk a dekomponáló makrofauna fajainak aktivitását, aktivitásának változását az év egyes időszakaszaiban. A talajcsapdák kiürítése közötti időszakok nem voltak egyformák. Ezért annak érde­kében, hogy a két ürítés közötti időszakok} különbségéből adódó példányszám-eltérések­ben rejlő hibalehetőségeket kiküszöböljem, az értékelésnél a napi aktivitásokat vettem alapul. Ezt a számot úgy kaptam meg, hogy minden faj esetében a csapdákba került pél­dányok számát elosztottam a két ürítés közötti napok számával (példányszám/nap). A kapott értéket grafikusan is ábrázoltam (3—15. ábra). SCHUBART (1934) rámutat, hogy mivel számos olyan faj van, amely nemileg nem az egész év folyamán érett — vannak tavaszi és őszi fajok, s olyanok is, amelyek télen, illetve nyáron át pihennek —, ezért minden évszakban behatóan kell tanulmányoznunk a kiválasztott terepet. A farkasgyepüi bükkösben több évig valamennyi évszakban végeztem vizsgálatokat, ezért úgy gondolom, hogy az összegyűlt adatok alkalmasak arra, hogy belő­lük az egyes fajok évszakos aktivitására következtessek. AZ ÉVSZAKOS AKTIVITÁSOK ÉRTÉKEI HÁROM ÉV ÁTLAGÁBAN Sajnos azt a feladatot nem tudtam megoldani, hogy a talajcsapdák ürítésére minden év azonos időpontjaiban kerüljön sor, ezért nyolc olyan intervallumot választottam, ame­lyekben az ürítések időpontjai megközelítőleg egybeestek (4. táblázat). A különböző intervallumok adatainál nem bontottam szét a különböző területek (I— V.) értékeit, tehát a grafikonok (3—14. ábra) az egy fajhoz tartozó egy időpontban elő­* Ezúton fejezem ki köszönetemet dr. Loksa Imrének, dr. Gallé Lászlónak és Szlávecz Katalinnak, akik a fajok determinálásában, az ökológiai értékek kiszámolásában voltak segítségemre.

Next

/
Thumbnails
Contents