Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. VERESS MÁRTON: Eltérő magasságú tönkfelszínek karsztosodásának kérdései az Északi-Bakony keleti részén

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 2—1983 ELTÉRŐ MAGASSÁGÚ TÖNKFELSZÍNEK KARSZTOSODÁSÁNAK KÉRDÉSEI AZ ÉSZAKI -BAKONY KELETI RÉSZÉN DR. VERESS MÁRTON Siófok Abstract: Problems concerning the karst formation on the block-surfaces of different height in the eastern part of Northern Bakony Studied was the distribution of 577 karstic depressions according to their height in the eastern part of the Northern Bakony. On the basis of the distribution frequency of the sinkings in it could be shown that they were characteristic for the reliefs of a height from 421 to 500 m (83,19%), among them mainly for those having a height of 441—460 m (31,37%). Reliefs of the mentioned height cover a block-type uplifted in a top position which is called exhumated bloc ,,horst"; the great variability of the karstic formations on the surface characterizes first of all this block-type. The karst formation taking place on the surface of the mentioned block-type has been caused in addition to its convenient height by its geological building up which seems to be quite different from that of other block-types. In the development of the surface on such blocks takes the karstic denudation an important part, too. Bevezetés A Bakony-hegység felszíni karsztosodása még az irodalomban is alig ismert (igaz e tekintetben a többi karsztos hegységünkben sem sokkal jobb a helyzet). A hegységet karsztjelenségekben szegénynek tartották (BULLA, 1958), inkább csak a barlangjait tartották számon (BERTALAN, 1938, 1955). Még hézagosabbak az ismeretek a hegységben a karsztosodás mennyiségi és minőségi jellemzőiről. Az utóbbi évek kutatásai során összegyűlt adatok lehetővé tették, hogy e munkában megvizsgáljam, a hegység ÉK-i részén milyen területek karsztosodnak elsősorban. A terület jellemzése A rendelkezésre álló adatok alapján az Északi-Bakony keleti részét vizsgálom (1. ábra). Ennek a területnek az északi határa a Kisalföld, keleti a Vértes, déli a Déli-Bakony (Sédvölgy) nyugati a Hajag és Kőris-hegy elvégződése, tehát hozzávetőlegesen az Incsekfaivölgy, a Gella-patak völgye, majd innen tovább észak felé a Gerence völgye. _ A területen fennsíkok (Tési-, Hárskúti-, Mellár-,) hegyek (Kőris-hegy, Hajag, Papod, Öreg-Futóné, Som-hegy), medencék (Dudari-, Zirci-, Porvai-,) és dombvidék jellegű tájak (Csetény, Sur-vidéke) váltakoznak. E hegységrésznek is, akárcsak az egész Bakonynak jól ismert a földtana. Itt csak éppen felsorolom azon szerzőket, akik részletes vagy összefoglaló munkáikban (felhasználva saját vagy más kutatók részkutatásainak eredményeit) földtanilag leírták a hegységet: TAEGER (1912, 1936), id. LÓCZY (1913), TELEKDI RÓTH (1935), SIDÓ (1954), VADÁSZ (1960), DARÁNYI (1966), DEÁK (1967), KOVÁCS (1967), RÓNAI (1973), DUDICH—KOPEK (1980). ^Magy kiterjedésben vannak a felszínén triász karbonátos kőzetek (elsősorban triászkorú dolomit), ezekre foltokban jura, kréta és eocén mészkövek telepedtek. A triász időszak nyílt tengeri viszonyai után itt is, akárcsak a hegységben máshol is a jura, kréta, illetve eocén korú tengerek korlátozott idejűek és kiterjedésűek voltak. A