Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

ESZTERHÁS ISTVÁN: Az Alba-Regia barlang, a Bakony legnagyobb ismert barlangja

A bronzkor—vaskor határán kezdhették építeni a barlangtól 600 m-re levő Csiklingvárat, a másfél km-re levő Ó-Csikling települését (ESZTERHÁS—SZOLGA, 1974). Valószínűleg ez idő tájt készült az a gát (Csiklig-vinkli), mely az I—101-es víznyelőt két oldalról határolja (ESZTERHÁS, 1980; ESZTERHÁS—SZOLGA 1977). A római korból korongozott és kézzel készült vékonyfalú cserépedény töredékek, üvegpalacktöredék, rézpénz került elő az I—100-as, I—101-es nyelőkből, illetve a felszínről (GÖNCZÖLNÉ, 1980). Középkori korongozott dísz nélküli és vonaldíszes edénytöredékek voltak az I—44-es és I—100-as nyelőkben. XVIII. századi hamuzsírégető telep maradványai, illetve ennek tárgyai találhatók az Alba Regia-barlangtól 500 m-re levő Hamuházon (ESZTERHÁS—SZOLGA, 1977). A barlang jelentősége A barlangoknak ötféle jelentőségéről szoktak beszélni, úgymint: tudományos, ipari, hadászati, gyógyászati és idegenforgalmi. Az Alba Regia-barlang jelen kutatottsági szintje szerint elsősorban tudományos jelentőségű. Már a feltárása is nagy horderejű, hisz a gyakorlatban cáfolta meg azt a korábbi téves nézetet, hogy a Bakonyban nincsenek és nem is lehetnek nagy barlangok. A maga több mint 2 km-es hosszával a Bakonynak a legnagyobb barlangja, de hazánkban is a hetedik leghosszabb ismert természetes üreg. 200 m-es mélysége pedig Magyarország harmadik legmélyebb barlangjává avatta. Troglofaunisztikai kutatottsága révén 120 fajával a negyedik helyen áll a hazai barlangok sorában. Geológiai, hidrológiai, klimatológiai és egyéb kutatásai mind több eredményt hoznak. Ha most azt is figyelembe vesszük, hogy mindezt a sokirányú komplex kutatást több-kevesebb segítséggel egy amatőr szervezet, az Alba Regia Barlangkutató Csoport „hobbi tevékenységként" végzi, úgy az eddig elért eredmények semmiképp nem lebecsülendők. A fényképeket Gönczöl Imre készítette, a térképeket és rajzokat Eszterhás István szerkesztette. IRODALOM — LITERATUR BERTALAN K. (1978): A 4422-es barlangkataszter bírálata — kézirat. DÉNES GY. (1980): Magyarország barlangjai — Karszt- és barlangkutatási tanfolyam I. köt. p. 96. jegyzet. ESZTERHAS I. (1976): Faunisztikai vizsgálatok az Alba Regia-barlangban — Alba Regia Barlangkutató,Csoport Évkönyve p. 99—113. — kézirat. ESZTERHÁS I. (1977): Ásatag faunamaradványok a Keleti-Bakony néhány barlangjának üledékéből — Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve p. 46—51. — kézirat. ESZTERHÁS I. (1977): Az Alba Regia-barlang faunisztikai vizsgálatainak eddigi eredményei — Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönvve, p. 39—43. — kézirat. ESZTERHÁS I. (1977): Az Alba Regia Barlangkutató Csoport — Turista Magazin I. ESZTERHÁS I. (1977): Barlangparadicsom a Tés—Mellári-fennsíkon — Turista Magazin V. p. 43. ESZTERHÁS I. (1977): A 4422-es (tési) barlangkataszteri terület földtörténeti kialakulása és fejlődése — OKTH 4422-es barlangkatasztere, p. 12—23. •— kézirat. ESZTERHÁS I. (1978): Az Alba Regia-barlang állatvilágának vizsgálata — Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, p. 52—60. — kézirat. ESZTERHÁS I. (1978): A Keleti-Bakony karszt- és barlangkutatásának eredményei — VII. Bakonykutató Ankét, Zirc, p. 3—7. ESZTERHÁS I. (1979): Adatok az Alba Regia-barlang faunájához — Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, p. 48. — kézirat. ESZTERHÁS I. (1980): Komplex ásatás a Csikling-vinkliben — Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, p. 89—94. — kézirat.