Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

LÁZÁR PÉTER: Adatok Sümeg környéke apróemlős-faunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján

centrumában gazdasági épületek vannak. A II. körzet a legnagyobb s egyben a legváltozatosabb.biotópösszetételű. A vadászterület 80%-a a Marcal-medencéhez tartozik. Ennek kb. fele művelt terület, a másik részét pedig a medencére jellemző erősen nedves élőhelyek széles skálája alkotja. A maradék 20%-ot a Haraszt száraz lejtősztyepje teszi ki. Bár az erdei fülesbagoly zárt erdőben nem vadászik, a gyűjtőhelyhez tartozó feketefenyves, és a Rendeki-hegyet borító erdő szélét nem szabad figyelmen kívül hagyni. A IV. és V. gyűjtőhely környéke szintén a Marcal-medencére jellemző megosztást mutatja, azaz hasonló karakterű, mint a II. körzet nedves része. A teljesen száraz biotópok hiányoznak, a fasorok, facsoportok, erdőszélek hatása érvényesül. A gyöngybagolynál (V.) számolni kell Mihályfa belterületével, mint alkalmi vadászterülettel. A III. gyűjtési pont vadászkörzetét teljes egészében egy néhány ha-os, zárt erdőkkel körülvett irtás alkotja, melynek nagy része száraz, de mélyebb helyein kisebb mocsaras foltokat találunk. Vizsgálati eredményeimet a táplálékösszetételt befolyásoló faktorok figyelembevételével elemezve a következő főbb következtetéseket vontam le: A természetföldrajzi határterület-jelleg megnyilvánul Sümeg apróemlős-faunájának összetételében. A vizsgált területről a valószínűlegelőforduló 22 faj közül 18-at sikerült kimutatnom, s további két faj — a kislábú erdei egér és a közönséges egér — előfordulása valószínűbbnek látszik, csak csontmaradványok alapján nem határozhatók meg biztosan. Faunisztikai jelentősége a ritkább ill. kevésbé ismert fajok, így a hegyvidéki vízi cickány, a csalit járó pocok és a pirók egér előkerülésének van. Az irodalom adatait és gyűjtőhelyek biotópösszetételét összevetve azt találjuk, hogy a vizsgálat során ökológiai alapon 22 faj előkerülésére lehetett számítani, mivel az irodalomban szereplő élőhelytípusok mindegyike megtalálható Sümeg környékén, s így az életfeltételek valamennyi faj számára biztosítottak. Ezért van faunisztikai értéke annak a ténynek is, hogy a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) és'a csikosegér (Sicista subtilis) maradványai nem szerepeltek az anyagban. A patkány fejű pocok előkerülése faunisztikai szempontból is várható volt. Ez az északi elterjedésű faj faunánkban reliktum elemnek számít. Mindössze néhány szigetszerű előfordulását ismerjük, köztük Szigligetet, valamint a Kisbalatont és tágabb környékét (SCHMIDT 1976). Az általam vizsgált terület e két előfordulási helyhez nagyon közel esik, ennek ellenére sem az 1328 zsákmányállatot tartalmazó erdei fülesbagoly-köpetből, sem a 390 db-os gyöngybagolyköpetből nem került elő. Mivel előfordulási helyein az erdei fülesbagoly táplálékának több %-át alkotja patkányfejű pocok, sümegi előfordulását statisztikai alapon nagy biztonsággal kizárhatjuk. A változatos és sok helyütt a különböző flórajárások elemeinek keveredéséből kialakult növénytakaró, a nedves és száraz élőhelyek változása, valamint a terület közvetlen környezetétől kissé eltérő klimatikus adottságok az apróemlős-fauna kvantitatív viszonyaiban is éreztetik hatásukat. Az emlősöket családok szerint csoportosítva az európai átlagnál sokkal kiegyenlítettebb mennyiségi megoszlást találunk mindegyik anyagban (4. ábra). Az erdei fülesbagolytól gyűjtött anyagok közül a IV. közelíti meg legjobban MÄRZ adatait, de a pockok értéke itt is alacsonyabb. Különleges arányokat mutat a sarvalyi anyag (III.). Itt az erdei egerek dominálnak, ami annak tudható be, hogy a vadászterületen a zárt erdők faunájának hatása maximálisan érvényesül. Nagyon érdekes eredményre jutunk, ha a II. és a IV. anyagot hasonlítjuk össze a gyűjtőhelyek biotópösszetételének tükrében: A IV. anyag sokkal kiegyenlítettebb — a cickányok és egerek aránya egyaránt magas a pockok rovására —, noha a II. terület változatosabb felépítése miatt ennek épp az ellenkezőjét várnánk. Pl. Kifejezetten száraz biotópokat kedvelő Crocidura nem példányai a Haraszt mellől nem kerültek elő, viszont kevesebb zsákmányállatot számláló IV. gyűjtésben 6 egyedüket találtam. Éppen a IV. anyagban mutatkozik meg legszembetűnőbben vizsgálati eredményeim egyik fontos jellemzője: a cickányok nagy számú előkerülése. Magyarországot 10 területre osztva a gyöngybagoly cickányfogyasztása a következőképp alakul: legmagasabb a Nyugat-Dunántúlon: 48%. A többi 9 területen 7—30-ig változik (KISS, 1974). A mihályfai köpetekben a cickányok aránya 70,3% volt és mind a hat hazai faj előkerült! Ezek a figyelemreméltó adatok különlegesen szép cickányfaunára engednek következtetni. A mennyiségi viszonyok kiegyenlítettsége fajok szerinti felbontásban is mutatkozik. Jól szemlélteti ezt a 5. ábra, amelyik az erdei fülesbagoly táplálékösszetételét mutatja nagyszámú magyarországi vizsgálat átlagában (A) és saját vizsgálataimban (B).