Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. TAPFER DEZSŐ: A héja (Accipiter gentilis gallinarum Brehm) és a karvaly (Accipiter nisus nisus L.) a Keleti-Bakonyban (1944-1980)

láttam karvalyt a falvaink területén belül a „verebes" sövényekben vadászni. Ezek téli vadászóhelyeik. Területükön a fészkek körzetéből a fiatalok már július közepe táján eltűntek. Egyes adatok szerint augusztus végétől már délebbre húzódnak. PATKAI szerint az öregek október folyamán húzódnak lejjebb, párban. Március folyamán érkeznek vissza. Szerintem mindig új fészkek építésével jelentkeztek. Rendszerint valamivel a fenyők középmagassága fölött. Az eddigi egyetlen égerfán-fészkelés volt csupán nálunk, a meglehetősen satnya égerkorona alsó részében. A területtartásról, a kóborlásról (fiatalok), a továbbhúzódásról a héjákkal kapcsolatban is volt néhány érdekes megfigyelésem. Az irodalom (NAGY JENŐ, PATKAI) jelzése szerint a héjapárok együtt maradnak. A területtartást pl. a Bogrács-hegyen magam is több éven át megfigyeltem. Itt három héjafészek is épült az évek során és mindegyik tölgyfán magasan. Bittónál sok évvel ezelőtt (1960) tojót lőttek ki a fészekből, brutálisan. Ezek után itt sokáig nem volt fészkelés. A héják vadászterülete éves viszonylatban meghaladhatja olykor a 10 km-es átmérőt is, sőt télen még sokkal nagyobb egy-egy öreg héjapár kóborlási-vadászási területe. PÁTKAI írja, hogy a mi héjáink télen 80—100 km-es körzetben kóborolva zsákmányolnak. Kora tavasztól azután megfigyelhető, hogy többször tértek vissza a keleti-bakonyi héjáink is a régi fészkek valamelyikére és olykor kezdték azokat száraz gallyakkal már márciustól javítani. Többször meg nem messze épült ilyenkor már az új. Ekkorra már a télen mutatkozott viszonylag több héja (a még hidegebb északibb erdőkből jöhettek) újra megfogyott. Több évtizede a kb. 1000 km

2-en a mintegy tucatnyi héjapár, a mostani években már csupán a fele—egyharmada jelenti egyik ritkaságát itteni tájainknak. Ilyen csekély számban héjáink, karvalyaink kártétele valóban minimális. Megérdemlik a jogszabályaink előírta védelmet! A továbbiakban mindent meg kell tennünk, hogy a Bakonyban az oly kevés lucfenyő-állományunkat óvjuk, védjük, sőt gyarapítsuk is! Bükkös szép szálerdeinket, az erdészet példamutató védelmével, héjáink számára is meg kell óvnunk.