Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
FAZEKAS IMRE: Die Grossfalter-Fauna des östlichen Bakony-Gebirges II. Die Cassoidea, Hesperoidea, Papilionoidea, Bombycoidea, Sphingoidea und Noctuoidea (partim) Arten (Lepidoptera) von Alsóperepuszta
A KELETI-BAKONY NAGYLEPKEFAUNÁJA II. ALSÓPEREPUSZTA COSSOIDEA, HESPEROIDE A, PAPILIONOIDEA, BOMBYCOIDEA, SHINGOIDEA ÉS NOCTUOIDEA (PARTIM) FAJAI (LEPIDOPTERA) A Zirci-medencétől közel 10 km-es távolságra délkeletre terül el a Bakony-hegység mezőgazdasági tevékenységtől csak részben háborgatott tája, az alsóperepusztai intramontán medence. Tágabb körzete az Öreg Futóné (575 m), a Tunyokhegy (506 in) és a Csigahegy (445 m) közé esik. JUHÁSZ (1975) szerint a tájra az atlanti és montán hatások miatt 8,5 C°-os középhőmérséklet és évi 800 mm-es csapadékmennyiség jellemző. Jelentősebb antropogén tevékenység csak Olaszfalu és Alsóperepuszta közötti mezőgazdasági területen mutatható ki. A néhány házból álló „puszta" közvetlen körzetében az összefüggő erdőségeket kisebb patakokkal, nedves kaszálórétekkel váltakozó másodlagos növénytársulások (akácosok, nyáras) teszik változatossá. A hegyoldalakat és a gerinceket főleg cseres tölgyesek, s a völgyeléseket bükk elegyes tölgyesek uralják. A gyűjtések egy 125 Wattos Hg-izzóval felszerelt fénycsapdával folytak 1977 márciusától 1978 novemberének végéig 520 gyűjtési alkalommal. A sűrűn záródó erdők miatt a fénycsapda a település középpontjában levő három hektáros arborétumot is megvilágította. így a helyi faunában több adventiv elem is felfedezhető. A környéken és az arborétumban tenyésző főbb fásszárú növényeket a németnyelvű szövegben ismertetem. A gyűjtési terület az UTM beosztás, szerinti YN 23-as 10X10 km-es kockára esik. Jelen munkámban a címben felsorolt családsorozatok gyűjtött taxonjait ismertetem. A Noctuidae család és a Geornetroidea családsorozat fajai további dolgozatok tárgyát fogják képezni. Több fajnál az újabb gyűjtések és gyűjteményi feldolgozások következtében lényegesen módosultak az elterjedési adatok, s ahol jelentősebb eltéréseket találtam a hazai és európai faunaművekben — kiegészítéseket tettem. Ebben a munkában nagy segítségemre voltak EDMOND de LAEVER (Belgium), ESKO T. LINNALUOTO (Finnország), PEDER SKOU (Dánia) és TOMMASO RACHELI (Olaszország), akiknek e helyen is köszönetet mondok. A helyi fauna feldolgozott családjainak fajszámát és elterjedésük főbb típusait táblázatban tekintettem át. Megállapítható volt, hogy a széles elterjedésű eurázsiai (32 faj ; 30,1%) és palearktikus (23 faj ; 21,6%) elemek dominálnak 55 fajjal. Kevésbé jelentősek a tágabb értelemben vett mediterrán eleinek, amelyek csak a Keleti-Bakony zárt erdőtakarótól mentes területein lépnek fel nagyobb számban (pl. Öskü és Várpalota vidéke). Az alsóperepusztai helyi fauna a magyarországi tölgyeserdők zónájában eddig kimutatott lepkefauna általános képét mutatja, jellegzetes színező elemek nélkül. Néhány faj esetében kísérletet tettem az alfajok megállapítására is. Az Eilema complana L. példányok nagy sorozatainak összehasonlítása (európai és magyar példányok) és a ssp. balcanica DANIEL, 1939 vizsgálatakor kitűnt, hogy a magyarországi populációk divergenciái igen jelentéktelenek a svédországi nevezéktan! alfajhoz viszonyítva. A magyar populációk alfaji elkülönítése nem indokolt. A mikroszisztematikai elemzésre egy önálló munkámban kerül sor. Anschrift des Verfassers (A szerző címe) : Imre FAZEKAS H—7300 Komló Fürst S. u. 3.