Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

Geometridae: Fajszám szerint évi 38—45%, hasonlóan a többi csapdához, de a Hg-égős csapdában a szokásosnál valamivel magasabb (38%), Egyedszám szerint 27—54%, ami közepes érték, de a Hg-csapdában szintén magasabb a szokásosnál (27%). A Hg-csapdában 2—3-szoros fajszám, ezzel szemben alig magasabb egyedszám! Arctiidae + Endrosidae: Fajszám szerint közepes, évi 4—5%. Egyedszám szerint az eddigi legmagasabb, évi 9—15%. A Hg-csapdában alig magasabb fajszám, de 5—7-szeres egyedszám. Notodontidae: Fajszám szerint évi 5—6%, viszonylag magas. Egyedszám szerint 1—4%, ami nem szokatlan, az eddigi csapdahelyekhez viszonyítva mégis itt volt a legmagasabb az ide tartozó fajok össz-egyedszáma. A Hg-csapdában kb. másfélszeres fajszám és 6—13szoros egyedszám. Sphmgidae: Fajszám és egyedszám a többi csapdához viszonyítva a magasabb értékek között. A Hg-csapdában 3—8-szoros fajszám és kb. 30—50 szeres egyedszám ! Limacodidae: Két faj, mint a többi csapdahelyen, de eddig Porva-Cseszneken a legmagasabb össz-egyedszámmal (bár tulajdonképpen csak jelentéktelen %-os részesedéssel). Jellemző módon főleg a Hg-csapdában. Lymantriidae és Ctenuchidae: Bár részesedésük jelentéktelen, faj- és egyedszámuk valamennyi északi-bakonyi gyűjtőhelyem közül itt a legmagasabb. Szokás szerint főleg a Hg-csapdában. Az átlagosnál alacsonyabb pl. a Zygaenidae és Hepialidae, magasabb a Thyatiridae, Drepanidae, Endromididae, Nolidae és Psychidae össz-egyedszáma. VI. g táblázat: A többi csapdahelyhez viszonyítva kiemelkedően magas volt PorvaCseszneken az összes lombkoronaszinti fajok és főleg az egyedek száma és részesedése, hasonlóan az összes cserjeszinti és fatörzsszinti egyedeké, ami jól tükrözi a környék ökológiai (ill. florisztikai) viszonyait. Ezzel szemben a gyepszinti fajok magas fajszám és az átlagostól alig eltérő fajszámrészesedés ellenére az eddigi legalacsonyabb össz-egyedszámot mutatják. Először fordult elő, hogy a gyepszinti egyedek részesedése 50% alatt maradt, míg a többi csapdahelyen ez az érték a háromévi átlagok alapján 60—70% között ingadozott. Éves viszonylatban eddig csak az első bakonybéli gyűjtőévben (1972) volt hasonlóan alacsony a gyepszinti egyedek részesedése. VII. g táblázat: Az eddigi csapdahelyek között itt a legmagasabb a nyíren és égeren fejlődő fajok egyedszáma és részesedése, valamint a fűz—nyáron élő egyedek száma, de meglepetésre a tölgyön élő egyedeké is, bár a közvetlen közelben viszonylag kevés tölgy található. A mono-oligofág fajok és egyedek száma is viszonylag magas, tehát a polifág fajoké és egyedeké alacsonyabb. Igen magas az egyéb növények mellett bükk-(-gyertyánon, tölgyön, nyíren, fűz-—nyáron és gyümölcsfákon fejlődő fajok és egyedek száma és részesedése, ami a lombkoronaszinti fajok és egyedek gyakoriságának következménye. Az eddigi legmagasabb a mocsári, nedves réti fajok száma és részesedése, de ezek összegyedszáma nem kiemelkedő. Ez jól mutatja, hogy a Cuha-völgy e szakaszának nedves biotópjai csak kis terjedelműek, de igen karakterisztikusak és sok figyelemre méltó rovarfaj számára nagy jelentőségűek. VIII. g táblázat: A három év folyamán az egyes hónapokban a következő fajok értek el legalább egy dekádban magas dominanciát: III. : A. aescularia, O. gothica, C. vaccinii, A. marginaria, O. cruda IV. : O. cruda, O. gothica V.: C. mendica, C. vaccinii, P. palpina, S. clathrata, S. exclamationis VI.: E. imbecilla, S. exclamationis, R. sericealis, E. vulgata, S. lubricipeda VIL: E. lurideola, S. lubricipeda, S. clathrata, T. griseata (amata), Ë. pyráliata, M. miniata, P. alchemillata, Se. nigropunctata VIII.: R. sericealis, T. griseata, M. miniata, E. lurideola, P. alchemillata, A. c-nigrum, H. proboscidalis IX.: H. proboscidalis, T. griseata, Th. decimalis, B. satura, O. polygona, E. transversa X.: C. pennaria, C. vaccinii, B. satura, E. transversa, D. caeruleocephala, B. sphinx XL: O. brumata, C. vaccinii, E. defoliaria E felsorolásban viszonylag sokszor szerepel a C. vaccinii és a T. griseata. Mindhárom évben legalább egyszer dekád-domináns fajok voltak az O. gothica, O. cruda, C. mendica, E. imbecilla és az 0. brumata. Négy faj érte el esetenként az abszolút dekád-dominanciát