Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

További 12 faj érte még el a háromévi összesítés alapján az 1%-os tömegrészesedést. A legtöbb közülük már más csapdahelyen is gyakorinak bizonyult, három faj kivételével : 14. Amathes triangulum HUFN.: Bár Zircen (1972), Porva-Cseszneken (1974) és 1975ban Huszárelőpusztán is meglehetősen gyakori volt (utóbbi kettőt lásd később), sehol sem lépett fel olyan nagy számban mint 1974-ben Bakonybélben. Mindenütt főleg Hg-égős csapdák fogták, a normálégős csapdába Bakonybélben is csak 2 példány került be 1973ban. Ezzel szemben 1974-ben a 8. leggyakoribb faj volt, rajzásjellegíí repüléssel (kevés előfordulási nap, magas napi átlag). Aszpektusdomináns 1974. VII. végén. 16. Cerastis rubricosa D & SCH.: Egyetlen csapdahelyen sem jelentkezett olyan kiemelkedő egyedszámban, mint 1974-ben (Hg) Bakonybélben, bár a Hg-égős csapdákban már több helyen viszonylag gyakori volt. 1 7. Cycnia mendica CL. : Bár Huszárokelőpusztán is meglehetősen gyakori volt (lásd később), 1974-ben a Hg-csapdában jelentkező egyedszáma kiemelkedő Bakonybélben és Porva-Cseszneken (lásd később). Az 1%-os részesedést meghaladó fajok legtöbbje főleg a Hg-csapdában mutatott magas egyedszámokat, csak az 0. incerta volt 1972-ben a leggyakoribb. Ezzel szemben több faj ért el a Hg-csapda mellett a normálégős csapdában is magas évi tömegrészesedést (pl. E. candidula, X. spadicearia, S. menthastri, M. pollens, 0. cruda). Az 1%-os tömegrészesedés alatti fajok közül is elérte vagy meghaladta 21 faj egyikmásik évben az 1%-ot. Közülük 12 faj megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az Eriopygodes imbecilla F. a háromévi összesítés alapján csak 29. (0,8%), de 1972-ben all. leggyakoribb faj (1,6%), és egyedszáma 1974-ben is 0,7%-os részesedése ellenére figyelemre méltó (85). Az É-Bakonyban sokfelé tartozott már az év leggyakoribb fajai közé, ezúttal is aszpektusdomináns 1972. VI. közepén-végén és 1973. VI. végén (42. diagram). A Xanthorrhoë ferrugata CL. (3,4%) és a Sterrha dimidiata HUFN. (2,4%) 1973-ban értek el kiemelkedőbb tömegrészesedést. Alkalmanként aszpektusdomináns volt az Ectropis bistortata GZE., Eriopygodes imbecilla F., Colotois pennaria L., Xanthorrhoe ferrugata CL., Tholera decimalis PODA és Blepharita satura D. & SCH. A Hoplodrina blonda D. & SCH. 1972—73-ban csak egy példányban került elő, ezzel szemben 1974-ben (1,0%) a 24. leggyakoribb faj volt. Az Apodo limacodes HUFN. csak 1974-ben került elő (0,8%), ebben az évben a 26. helyen áll. A Plusia chrysitis L. 1972-ben hiányzott, míg 1974-ben (1,0%) a 25. leggyakoribb faj, hasonlóképpen a Diarsia rubi VIEW-, amely 1974-ben a 30. (0,7%). Különösen feltűnő a Colotois pennaria L. egyedszáma: az 1970—71-es rajzás után (Zirc, Ráktanya, Somhegy) 1972-ben Porva-Cseszneken még tömeges (lásd később), és Bakonybélben is viszonylag gyakori, 2,7%-os részesedéssel a 6. helyen áll (47. diagram). Ezzel szemben Bakonybélben 1973—74-ben már egyetlen példánya sem került a csapdába ! Bár az E-Bakonyban eddig főleg Hg-csapdák fogták nagy számban, ezúttal a normálégős csapda jelezte megbízhatóan gyakoriságát. Az Északi-Bakony faunájára új 11 faj kivétel nélkül figyelemre méltó. Első helyen ismét a hűvös, párás mikroklímát kedvelő, nálunk kifejezetten montán jellegű fajokat említeném : GraphiphoraaugurF. (1973. VI. 9.): A hazai irodalomban csak 5 lelőhelyét találtam, Bátorliget (KOVÁCS ,1953), Mátra (JABLONKAY, 1979), Jósvafő, Bánréve (GYULAIGYULAI—UHERKOVICH—VARGA, 1979) és Bükk (VARGA, 1964, BALOGH, 1967). Meglepő módon a Kőszegi-hegységben sem sikerült megfognom (RÉZBANYAI, 1974a), pedig előfordulása nyugati határszéleink mentén biztosra vehető. Euroszibíriai altoherbosa (magaskórós) faunaelem (VARGA, 1964). Az Északi-Bakonyban gyűjtéseim során másutt nem került elő ! Anaplectoidesprasina D. & SCH. (1974. VII. 30.): VARGA (1964) szerint euroszibíriai nemorális, zárt lomberdei faunaelem. Azonban mint a hegyvidéki fenyvesek egyik jellegzetes faját, mely messze az erdőhatár fölé is felhatol, inkább a vaccinietális-herbophil fajok közé kellene sorolnunk (tápnövény: áfonya és más növények). Hazai elterjedéséről keveset tudunk. FOSRTER (1971) szerint Magyarországon nem fogható, pedig KOVÁCS (1956) Sopronból, Kőszegről és Esztergomból említi. Szécsényből és Jósvafőről is ismerjük. Az Északi-Középhegységben és nyugati határszéleink mentén előfordulása sokfelé valószínű, azonban fénycsapdáim a Kőszegi-hegységben is öt év alatt csak összesen 4 példányát fogták (RÉZBÁNYAI 1974a), bár ez a faj az Alpokban igen elterjedt és sokfelé meglehetősen gyakori még 500 m körüli magasságokban is. Bakony bélben egy feltűnően kisméretű