Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)

DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.

A fogott fajok és egyedek számának családok szerinti megoszlása Család f a j 0 gyed Család 1972 1973 1974 Hg L972­7 4 197 2 1973 1974 Hg 1972-74 Család faj % faj % faj • faj egyed • egyed ­egyed % egyed % Sphingidae 3 1 3 1 9 2 10 2 8 4 204 2 216 1 Notódontidae 6 3 11 5 23 6 23 5 28 1 34 1 320 3 38 2 2 Thyatiridae 1 1 3 1 4 1 3 1 36 40 Drepanidae 1 1 5 1 5 1 1 1 46 48 Saturniidae ­­1 1 ­­1 1 Sy ssphingidae ­1 1 1 ­1 1 2 Endromididae 1 ­1 1 2 ­1 3 Lasiocampidae 2 1 3 1 7 2 9 2 8 9 31 48 Lymantriidae ­1 6 1 6 1 ­1 15 16 Endrosidae ­­­­­2 2 Arctiidae 11 5 12 5 18 4 18 1 80 4 186 8 1156 g 1422 8 Ctenuchidae 1 ­1 1 1 ­12 13 Nolidae 2 1 2 1 2 2 11 1 18 1 48 77 Noctuidae 81 40 104 43 191 46 203 14 877 4 7 1129 41 7700 62 9706 Geometridae 87 43 101 4 2 140 33 170 i7 840 45 1371 49 2649 21 4860 Zygaenidae 2 1 2 1 3 1 3 \ 3 16 1 55 74 Limacodidae ­­2 2 ­­104 1 104 : Psychidae 1 1 1 1 3 1 5 9 Cossidae 1 ­­1 1 ­­1 Hepialidae 1 ­1 1 11 1 ­1 12 összesen 201 243 417 464 1877 2772 12387 17036 1973—74. XI./2—3). Az aszpektusdomináns fajok között északi-bakonyi gyűjtéseim során először szerepelnek itt a C. mendica, X. ferrugata, S. lubricipeda, A. triangulum, Ph. fuliginosa, B. satura és E. pyraliata. Különösen feltűnő a R. sericealis (1972: 2 dekád, 1973: 7 dekád) és a T. griseata (1972: 4 dekád, 1973: 2 dekád, 1974: 2 dekád) gyakori do­minanciája, valamint a C. mendica mindhárom évben megfigyelt dominanciája (lásd ké­sőbb Porva-Cseszneknél is!). IX. f— g táblázat: Szokás szerint megtalálható itt az összes Bakonybélben fénycsap­dával fogott Macroheterocera-faj „B" (1972—73) illetve „BU" (1974, UV ill. Hg-csapda) jelzéssel. A leggyakoribb fajok: A háromévi összesítés alapján a gyakorisági sorrendben (I. f táblázat) ismét az Amathes c-nigrum L. áll az első helyen, mint már Fenyőfőn, Somhegyen és Ráktanyán'is (Zircen a 2. helyen). Előfordulási napjainak száma megint csak 6-, így napi átlaga viszonylag magas (3. helyen) és ez a faj érte el Bakonybélben a legmagasabb napi maximumot. Mint már valamennyi eddigi északi-bakonyi csapdahelyemen, ezúttal is a Hg-csa,pdában jelentke­zett kiemelkedő részesedéssel (8,5%), míg a normálégős csapda 1972—1973-ban csak meg­lepően kevés példányban fogta (4, ill. 17). így csak 1974-ben szerepel az aszpektusdomi­náns fajok között (VI. közepe, VIII. közepe-vége, IX. közepe). Második leggyakoribb faj az Orthosia gothica L., kora tavaszi éjszakai nagylepke­aszpektusaink egyik jellegzetes képviselője. Populáció-dinamikája északi-bakonyi gyűj­téseim során emelkedő tendenciát mutatott: míg Fenyőfőn (1967—68, 1970) és Somhe­gyen (1967—68, 1971) még viszonylag nem gyakori, addig Ráktanyán 1971-ben már a 7. helyen áll, Zircen 1972-ben pedig már az 5. leggyakoribb faj. Míg Porva-Cseszneken 1972—-74-ben fokozatosan emelkedő egyedszámban jelentkezett (lásd később), addig Bakonybélben rnár 1972-ben a 3. leggyakoribb faj (109 = 5,8%), és kis visszaesés után

Next

/
Thumbnails
Contents