Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 2. (Zirc, 1983)
DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ: Kvantitatív és kvalitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, IV.
FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 2—1983 KVALITATÍV ÉS KVANTITATÍV VIZSGÁLATOK AZ ÉSZAKI-BAKONY ÉJSZAKAI NAGYLEPKEFAUNÁJÁN IV. DR. RÉZBÁNYAI LÁSZLÓ Natur Museum, Luzern (Svájc) Abstract: Qualitative and quantitative studies on the nocturnal Macrolepidoptera fauna of the Northern Bakony IV. (Lepidoptera, Macroheterocera) . The last results of investigations carried out by author in the territory of Northern Bakony (Transdanubia, Hungary) concerning its Macrolepidoptera fauna are given in paper. In this part of the series the material sampled in two further light falls in an interwall from three years has been evaluated: Bakonybél (280 m) and railway station Porva-Csesznek (330 m). The applied methods for evaluating the data were the same as in the three formerly published papers concerning a similar object. The list of 580 Macrolepidoptera species collected at the two mentioned localities is given in Table IX. f —g. In total 31 of the listed species were up to date unknown from the Northern Bakony; besides the the presence of a number of northern as well as thermophilic sepcies deserves attention. Ecological conclusions as well as a number of data are given in present paper about the frequency and activity perios of listed species. Bevezetés Dolgozatsorozatom első három részében 4 fénycsapdából és 8 helyen végzett személyes éjszakai gyűjtésből származó adatokat ismertettem (RÉZBÁNYAI 1973a, 1979a, 1980a). Most további 2 fénycsapda fogási eredményeinek értékelésére kerül sor, korábbi feldolgozási módszereim szerint*: Bakonybél (község DNy-i széle, 280 m) 1972—74, valamint Porva-Csesznek vasútállomás (Cuha-völgy, 350 m) 1972—74 (16. térkép). Néhány újabb északi-bakonyi faj előkerülése, egy sor újabb jelentős adat a fajok gyakoriságához és repülési idejéhez, valamint a párhuzamos években folytatott gyűjtésből adódó összehasonlítási lehetőség nevezhetők a legfigyelemreméltóbbnak. A két csapdahelyen fogott összesen 580 éjszakai nagylepkefaj jegyzéke a IX. f— g táblázatban található. A nehezen felismerhető fajok esetében a határozást genitáliavizsgálatok segítségével végeztem. Itt mondok ismételten köszönetet Tóth Sándornak, a Bakonyi Természettudományi Múzeum igazgatójának a tőle kapott sokoldalú támogatásért, továbbá a két fénycsapda kezelőjének, Juronics Lászlónak (Bakonybél) és Horeczki Mihálynak (Porva-Csesznek vasútállomás), valamint családtagjaiknak. Bakonybél Bakonybél a Bakonybéli-medence középpontjában fekszik, a Gerence-patak partján, valamennyi oldalról az Északi-Bakony viszonylag magas vonulataival körülvéve. A me* Elsősorban dolgozatsorozatom V—VII. táblázatai tesznek bizonyságot amellett, milyen igaztalan vád az miszerint a fénycsapda nem alkalmas kvantitatív jellegű ökológiai é3 cönológiai kutatási célokra. A használhatóság feltételeit mégis meg kell szabnunk: 1. Megfelelően épített fénycsapda, megfelelő fényforrással (higanygőzégő vagy más kevertfényfl égő 80—250 + között a legalkalmasabb. Speciális égők túl egyoldalúan vonzanak, gyenge fényű normál égők hatástalanul, túl erős égők használata esetén a rovarok nagy része fénysokkot kap és már a fényforrástól messze leül) 2. Csak legalább megközelítőleg azono3 gyűjtési módszerrel (fénycsapda felépítése, fényforrás minősége) elért eredmények hasonlíthatóak egymással közvetlenül össze.
