Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

2. aLnem (subgenus): Astenus s. str. 11. A. longelytratus PALM, 1936 — Sem elterjedése, sem életmódja nem tekinthető ez ideig megnyugtatóan tisztázottnak, irodalmi adatok szerint Dél- és KözépEurópa, Észak-Európa déli területei, a Földközi-tenger partvidéke, Észak-Afrika, Nyugat- és Közép-Ázsia. Réteken és erdőszegélyeken, korhadó növényi anyagok, fugyökerek között, ritkábban kövek és komposzt alatt él, faunaterületünkön az év minden hónapjában gyűjtötték. (= angustatus auct. nec. PAYKULL.) ÉB: Bakony, 3 db, Bo (W), Farkasgyepű, Mi, Huszárok-(elő-puszta?), Mi, Porva, 1954. III. Le, Pápa, 1897. — 1899. III. W, Zirc, Pá, L. KB: Fehérvárcsurgó, 1923. XI. 10. B (?), (Pét, L). Kh: Keszthely, H. 3. nem (genus): Rugilus LEACH, 1819 (= Stilicus BERTHOLD, 1827) 12. R. angustatus (FOURCROY, 1785) — Dél- és Közép-Európa, Észak-Európa déli területei. Nedves, mocsaras területeken, vízpartokon, avar, széna, szalma és más korhadó növényi anyagok alatt, valamint árvízi hordalékban él, ritkán kultúrterületeken is megtalálták. Irodalmi adatok szerint főleg kora tavasszal és késő őszkor gyűjtötték. Kh: Keszthely, Gy. 13. R. subtilis (ERICHSON, 1840) — Előfordul a tág értelemben vett KözépEurópában. Elsősorban nedves erdőkben, vízpartok közelségében, ritkábban száraz területeken, széna, szalma, moha, avar, rothadó gombák és egyéb korhadó növényi anyagok alatt él. Irodalmi adatok szerint imágó alakban telel át, a nyári hónapok kivételével minden évszakban gyűjtötték. Bf: Szent György-hegy, 1965. VIII. 13. TL. Tihany, 1940. IV. 16. Sz. ÉB: Bakonybél, 1878. IV. 1 db — 1898. IV. 2 db, W, Pápa, Mi, W, 1888. W, Zirc, L. KB: Dudar, 1978. II. 25. (szalmakazal alól rostálva) PL. 14. R. rufipes GERMAR, 1836 — Palearktikus. Lomberdők talajszintjén, főleg nedvesebb talajfoltokon, avar, növényi korhadék alatt él. Faunaterületünkön ez a nem leggyakoribb faja. Ritkán kultúrterületeken is megfigyelték, ahol komposzt, trágya alatt él. A tavaszi és őszi hónapokban a leggyakoribb. Bf: Tihany, 1939. IV. 15. Sz. ÉB: Farkasgyepű, 1978. VI. 9.—VII. 17. (talajcsapda, in: Fagetum silvaticae) TL, Pápa. 1897. IV. 2 db, W, Porva, 1954. III. Le, Zirc, Ku, Pá, — 1956. X. 8. 2 db, Le. KB: Eplény: Malomréti-völgy, 1974. V. 13. TS. Kh: Balatonederics, Gy, Tátika, 1956. IX. 5. Le, — plató, 1954. IX. 13. (avar, rostálva) K. 15. R. similis (ERICHSON, 1839.) — Európa. Erdőkben és erdőszegélyeken, erdei réteken, ritkábban kultúrföldeken és mocsaras réteken, korhadó növényi anyagok, mohapárnák alatt él. Irodalmi adatok szerint a nyári hónapok kivételével az egész év során gyűjtötték. Kh: Keszthely, Gy. 16. R. erichsoni FAUVEL, 1867. — Európa, a legészakibb területek kivételével. A hegy- és dombvidék, ritkábban a sík vidék erdeiben, néha művelt területein, avar, széna, szalma, komposzt, moha, növényi korhadék alatt élő ritkább faj. Irodalmi adatok szerint az év minden hónapjában gyűjtötték. ÉB: Városlőd, 1963. IV. 16. TL. Kh: Vár-völgy, 1971. X. 16. (Pinus nigra kérge alól) TL. 17. R. orbiculatus (PAYKULL, 1789) — Palearktikus. Zárt és nyílt növényszövetkezetekben egyaránt előfordul, korhadó növényi anyagok, avar, moha, komposzt alatt él. A késő őszi és a kora tavaszi hónapokban gyűjtötték. ÉB: (Bakony, W), Pápa, 1899. III. W. KB: Csetény, 1978. II. 25. 6 db (szénakazal alól, rostálva) PL, (Pét, L), Pét, 1977. XII. 5. 9 db (szalmakazal alól, rostálva) PL. Kh: Keszthely, 4 db, Gy, Várvölgy, 1971. X. 16. (Pinus nigra kérge alól) TL.