Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)
DR. UHERKOVICH GÁBOR: A Fekete-hegy (Balaton-felvidék) Kerek-tava algavegetációja
b) Az ugyanekkor vett Sphagnum-facsarék fajokban szegényebb algaegyüttes volt, ebben Conjugatophyceae-taxonok mellett jelentősebb fajszámmal kovamoszatok (főleg Eunotia és Pinnularia-í aj ok) uralkodtak. Sajátos kísérő előfordulás a Phacus Usmorensis és a Carteria turfosa és itt is meglelhető volt az Asterococcus superbus. c) Az ugyanekkor a parti zsombékosból vett minta algaegyüttesében az előző mintákhoz képest árnyalatokban eltérő a taxonómiai összetétel, különösen a Cyanophyta-taxonoknál és Euglenophyta-taxonoknál mutatkozik ez meg, de részben még a Conjugatophyceae-taxonok esetében is jelentkeznek különbségek, így itt most feltűnő három Micrasterias-taxon jelenléte. 2. a) 1976. VIII. 12-én az úszólápi mélyületek vizének pH-ja újólag 5,4 volt. A fajszám az előző gyűjtéshez képest jelentősen csökkent. Nagyobb egyedszámmal az Euglena mutabilis, Carteria turfosa, Cosmarium cucumis, Netrium digitus, Pinnularia interrupta tűntek ki ekkor az együttesből. Sajátos, bár kisebb egyedszámú előfordulás volt a Volvulina steinii. b) Ugyanekkor a Sphagnum-facsarékban a Conjugatophyceae- és savanyúvízi Bacillariophyceae-taxonok mellett feltűnően nagy egyedszámmal volt jelen az Euglena adhaerens és egy Chroomonas faj (Ch. nordstedtii?). 3. a) 1977. VI. 6-án a vizsgálataim alatti legnagyobb víztelítettségű lápban az úszólápi rész felfakadó vizének pH-ja különböző pontokon mérve 4,7—5,2 között változott. A helyszíni kolorimetrikus pH-mérések egy részét ezeknél a mintáknál és a c) alattiaknál is DR. ENTZ BÉLA (MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany) szíves volt műszeresen ellenőrizni, amit köszönettel nyugtázok. Az itteni algaegyüttesekből ekkor a következő szervezetek tűntek ki nagyobb egyedszámukkal: Dactylococcopsis rhaphidioides, Euglena klebsii, Pinnularia interrupta f. minutissima, Stauroneis phoenicenteron. A fajokban közepesen gazdag együttesben ekkor s a Conjugatophyceae taxonszáma volt kiemelkedően a legmagasabb. Sajátos előfordulások: Menoidium falcatum, M. pellucidum és egy Lepocinclis sp. (L. cauő ••- « ^UNHA?). b) Ugyanekkor a Sphagnum-facsarékból vett mi -ixonómiai összetétel arányai némileg mások, mert a Conjugatophyceae mell_ „„xexitős súllyal kovamoszattaxonok is jelen vannak. c) Ugyanezen időpontban a zsombekos vizének pH-ja 6,15—6,20, benne taxonómiailag változatos, fajgazdag együttes található, amelyben a savanyú tőzegmohás vizek és az átmeneti lápok szervezetei egyaránt jelen voltak. Jelentősebb egyedszámú előfordulások: Lyngbya birgei, Phacus pleuronectes, Eunotia lunaris, E. lunaris var. subarcuata, Tabellaria fenestrata, Volvox weismannii, Staurodesmus glaber. De a többi előforduló algataxon is elég jelentékeny egyedszámban van jelen. Az érdekes együttesből (vö. a taxonómiai táblázattal) itt csak néhány sajátos előfordulást emelek ki : Cylindrospermum stagnale, Nostoc muscorum, Coelastrum reticulatum var. polychordum, Sorastrum spinulosum, Closterium ralfsii, Cosmarium orbiculare var. depressum, Micrasterias rotata, M. crux-melitensis, Siaurastrum oxyacanthum. 4. a) 1977. VIII. 26-án történt az a mintavétel, amely az ismertetett vízkémiai elemzést is szolgálta. Az úszóláp felfakadó vizében ekkor Phacus pyrum, Cosmarium quadratum és a Stauroneis phoenicenteron voltak viszonylag nagyobb egyedszámmal képviselve. A közepes fajgazdagságú együttes kialakításában a Conjugatophyceae és a Bacillariophyceae taxonok közel egyenlő súllyal vesznek részt. Gyanítható, hogy az ekkor is és egyéb mintáinkból is előkerülő Scenedesmus acutiformis a nemzetség azon faja, amely szívesen él savanyúbb vizekben. b) Ugyanekkor a Sphaanum-facsarékból vett minta fajszegényebb az előbbinél. c) Viszont az ugyanekkor a zsombékosból vett minta fajokban gazdagabb volt. Jelentősebb egyedszámú szervezetei: Lyngbya birgei, Volvox aureus, V. weismannii, Eunotia lunaris és E. lunaris var. subarcuata. 5. a) 1979. VI. 20-án viszonylag alacsony vízállású időszakban az előző minták anyagának kiegészítésére szánt mintát vettem az úszóláp felfakadó vizéből. A oH ekkor 5,5 volt. Csak az előző mintákban már szerepelt taxonok kerültek elő és a dominanciaviszonyok is az előzőekhez hasonlóan alakultak. b) Az ugyanekkor a Sphagnum-facsarékból vett mintában az Euglenophyton- és a kovamoszat-taxonok száma nagyobb volt, mint a felfakadó vízből vett mintában. (Vö. a taxonómiai táblázattal.) Ahol az előzőekben a láp víztelítettségéről (vízállásáról) külön említést nem teszek, közepes víztelítettségű volt a láp.
