Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

ILOSVAY GYÖRGY: Adatok a Somló-hegy hüllőfaunájának ismeretéhez (Reptilia)

1150 mm. Ez a méret MARIÁN MIKLÓS és SZABÓ ISTVÁN (1968) által közölt bakonyi adathoz képest (910 mm) nagynak mondható. A vizsgálat ideje alatt a Reptilia fauna megfigyelésével párhuzamosan kisemlősgyűjtést is végeztünk. A csapdába került állatok száma és fajonkénti megoszlása (túlnyomórészt Apodemus flavicollis, Clethrionomys glareolus) azt bizonyítja, hogy az erdei sikló fő táplálékát képező kisemlősök nagyobb példányszámú Elaphe longissima populációt is képesek eltartani. Natrix natrix natrix LINNAEUS — Vízisikló Ä faj Somló-hegyi előfordulását a Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinces gyűjteményében található példány igazolja (Somló-vár, 1966. IV. 29, leg.: Bankovics Attila). A vízisikló leginkább vízközeiben tartózkodik. Ez a somlói adat is bizonyítja azonban, hogy a nyílt vizektől távoli, nedves mikroklímajú erdőkben is megél. összegezés Magyarország 15 Reptilia fajából a Somló-hegyen összesen hat fajt (Lacerta agilis, L. viridis, L. muralis, Anguis fragilis, Elaphe longissima, Natrix natrix) sikerült kimutatni. A magyar vagy pannon gyíkot (Ablepharus kitaibelii fitzingeri MERTENS) DARNAI-DORNYAI BÉLA Somlói útikalauzában (Veszprém, 1964) a hegy állatai között említi. Állattani irodalmunkban egyéb, a faj somlói előfordulását igazoló adatot nem találtam. Előfordulása azonban elképzelhető, ugyanis a hasonló geológiai szerkezetű, kitettségű Szent György-hegyről is kimutatták (FEJÉRVÁRYNÉ, 1943). A megfigyelés ideje alatt a faj jelenlétét nem észleltük, somlói előfordulásának kimutatásához még széles körű terepmunka szükséges. Elképzelhető még a Coronella austriaca előkerülése is, hiszen a Somlón több olyan élőhely is van, amely megfelel e faj ökológiai igényeinek. A rézsikló tápláléka a nyakörves és a lábatlan gyíkokból kerül ki, így táplálékforrása is biztosított. A gyíkok esetében érdemes megemlíteni, hogy a három faj (Lacerta agilis, L. viridis, L. muralis) mintha territoriálisán felosztaná egymás között a hegy egyes területeit. A Lacerta agilis az alacsonyabb fekvésű napsütötte rétek lakója, a Lacerta muralis a vár szikláin és a kilátó környékén él, míg a Lacerta viridis a lejtős, sziklás réteket és a bazaltoszlopok környékét uralja. A Lacerta-fajok territoriális megoszlására vonatkozó fenti feltevés azonban még további, mennyiségi vizsgálatokkal alátámasztott bizonyítást igényel. Végezetül megállapítható, hogy a Somló-hegy a hüllőfajok számára optimális életfeltételeket nyújt, így a terület természetvédelmi megóvása herpetológiai szempontból is indokolt, hiszen olyan fajok is élnek itt (Lacerta muralis, Elaphe longissima), amelyek hazánkban már csak kevés helyen találhatók meg.