Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

ILOSVAY GYÖRGY: A talajfelszínen mozgó állatok napszakos aktivitásának vizsgálata a farkasgyepűi bükkösben

CHILOPODA: Ellentétben az ikerszelvényesekkel, a százlábúak esetében az idős bükkösből került elő több faj. A talajcsapdában az állatok nagy százaléka elroncsolódott, így csak néhány esetben adható meg a pontos faji megjelölés. Ha globálisan nézzük a csoportot, akkor a számok azt mutatják, hogy a százlábúak a sötétedés beálltával kezdik a mozgást. A legnagyobb aktivitás a 90 éves bükkösben a 6h-tól 8h-ig terjedő napszakban van, a középkorú erdőben pedig a 10. periódusban (10h—12h). Ez az eltolódás azzal magyarázható, hogy az állatok optimális mozgást 65—70%-os páratartalom esetén mutatják. A mikroklímamérések azt bizonyítják, hogy az idős bükkösben a 65—70%-os páratartalom néhány órával előbb következik be, mint a 35 éves erdőben, így ez az eltolódás is érthetővé válik. A Lithobius aulacopus, valamint a L. muticus a középkorú erdőben az éjszakai hatórás periódusban esett csapdába. A L. punctulatus 6h és 8h, a L. dentatus 10h és 12h között, a Scolioplanes sp. 22h és 04h között mutatott mozgást. A fentiekben részletesebben tárgyalt rendszertani csoportokon kívül röviden ismertetem a vizsgálat során előkerült néhány egyéb csoport aktivitását. Dermatoptera : Mindkét területen a legnagyobb számban, illetve legmagasabb D %)-ban a hajnali, valamint a délelőtti órákban kerültek elő (15—19 °C, 65—80% páratartalom). A számokból jól kitűnik, hogy a Carabidae család területünkön előforduló összes faja éjszakai állat. Ebben az időszakban a hőmérséklet 15 °C körül mozgott, a páratartalom magas (75—80" <,). A mozgás már 20h után megindul, s a hajnali-reggeli időszakban is tart csökkenő tendenciában. A holyvák (Staphylinidae) a legnagyobb aktivitást a középkorú erdőben a hajnali órákban (30 pld. 21,9 D %) mutatták, a 90 éves erdőben pedig a 6h-tól 8h-ig terjedő időben (10. pld., 3,8 D %). Diptera: Kismértékű éjszakai mozgást csak a fiatalabb erdőben tapasztaltam. Legnagyobb aktivitást a déli — kora délutáni (12h—14h) időszakban mutattak. A korosabb erdőrészen ekkor 28 Brachicera került elő, ez több mint 50%-os dominanciát jelent. A többi napszakban ilyen kiugró számban nem kerültek elő. Az adatok egybevetése igazolja, hogy a csoport fajai alacsony páratartalom (50—60%) és magas hőmérséklet (20 °C felett) mellett mutatják a legnagyobb mozgást — talajszintben. Formicidae: Az előkerült kisszámú hangya a 20h—22h-ig tartó időszak kivételével minden napszakban mutat aktivitást. Phalangiidae: Főleg éjszaka mozgó állatok. Tömeges mozgásuk sötétedés beálltával indul (20h), s csakhamar tetőzik is. Arányosan számítva mindkét erdőben az éjszakai hatórás periódusban kevesebb állat került elő, mint a 20h—22h-es periódusban. Egyes fajok nappal is aktívak lehetnek. Araneidea: Mozgási intenzitásuk hasonlít a kaszáspókokéhoz. Érdekes, hogy a 6h-tól 8h-ig terjedő időszakban (15—17 °C, 70—80%-os páratartalom) mindkét rend fajai esetében egy második, de alacsonyabb mozgási csúcsot tapasztalhatunk. Ez a pókok esetében kifejezettebb. Eredmények megbeszélése összefoglalva a farkasgyepűi bükkös területén végzett vizsgálat eredményeit, a következő megállapításokat tehetjük: Sander és Shelford a fenyőerdők faunáját vizsgálva megállapította, hogy az állatok függőleges irányban egy bizonyos fel- és lemenő vertikális napi vándorlást végeznek. A különböző napszakokban más-más szintben fordulnak elő az egyes fajok (pl. pókok, legyek stb.) — (ELTON, 1947). így a talajcsapdába hullott állatok csupán azt bizonyítják, hogy az egyes fajok, csoportok előkerülésének időpontjában talajszintben tartózkodtak. Más napszakokban viszont ugyanolyan aktivitást mutathatnak a lágyszárú növényeken, cserjéken stb. Ez főleg a Diptera és a Hymenoptera fajokra vonatkozik, de az ikerszelvényesek között is van olyan faj, amelyik az év egyes szakaszaiban nem a talajon, hanem a fákon található (Polyxenus lagurus). Cloudsley-Thompson (1974) feltételezi, hogy az éjjeli tevékenység minimális határértéke évszak szerint változik. Ezt én is elképzelhetőnek tartom, pl. a Protracheo-