Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 1. (Zirc, 1982)

DR. TÓTH LÁSZLÓ: A Bakony hegység holyvafaunájának alapvetése II. (Coleoptera: Staphylinidae, Paederinae)

kat nem találtam meg gyűjteményeinkben, de több olyan régi példányra akadtam, amelyen e faj neve szerepelt, noha a hozzá igen hasonló, de egyébként közönséges H, melanocephalus (FABRICIUS, 1792) fajhoz tartoznak. A két faj között a meglevő külső morfológiai különbségek ellenére megbízható összehasonlító anyag hiányában kétségkívül nehéz az elhatárolás, sőt teljes bizonyossággal csak a hímek genitalia vizsgálata alapján lehetséges. Indokoltnak látom, hogy a meghatározáshoz rövid ismertetést adjak: A fej fekete, az előtör háta világos, sárgásvörös, a szárnyfedők világossárgák, a potroh fekete, csúcsa sárgásbarna. A fej pontozása erős, a közterek fényesek. I. A szárnyfedők az előtornál lényegesen hosszabbak, oldalaik párhuzamosak. A hímek potrohának 6. haslemeze a csúcsán szélesen, enyhe ívben beöblösödött. Aedoeagus: 2/a, b ábra. 4,5 mm. ... bicolor 01. 2. A szárnyfedők legfeljebb olyan hosszúak, mint az előtör, felületük domború, oldalaik hátrafelé enyhén széttartók. A hímek potrohának 6. haslemeze a csúcsán mélyen, háromszög alakban kivágott, a kivágás mögött lapos benyomat van. Aedoeagus: l/a, b ábra. 3,5—4 mm. ... melanocephaus F. A fauna kutatottságának tekintetében feltűnő, hogy a kimutatott fajok számához képest viszonylag kevés a lelőhelyadat. A kérdés még élesebben jelentkezik, ha figyelemmel kísérjük a lelőhelyadatok megoszlását a fajok között. Természetesen ez bármely vizsgált állatcsoportnál előfordulhat, itt azonban a jelenség feltűnőbb, és talán a magyarázata is kézenfekvő. A kérdés összetett: Vannak valóban ritka fajok, amelyek előkerülése, tekintettel a területen élő alacsony egyedszámú populációra, alkalom-, illetve véletlenszerű. Ennek az ellentéte a feltűnőbb színű, lassú mozgású,