Bolemann István: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 4. rész: A Balatonparti fürdők és üdülőhelyek leírása (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
II. A balatonparti fürdő- és üdülőhelyek ismertetése
IL A balatonparti fürdő- és üdülőhelyek ismertetése. Orvosi szempontból a Balaton partját kétfelé osztjuk (I. tábla); az egyik a felső, vagy északi rész, melynek kiimája enyhébb, mert a széltől védettebb, hőmérséklete állandóbb; a fürdés azonban a tóban nem olyan kellemes, mint a másik oldalon, mert a tó partja itten nádas, a vízszél hináros, feneke iszapos vagy köves, s a tó vize többször csendes, mintsem hullámzó; a tó mélysége már a partoknál kezdődik. A másik az alsó, vagy déli rész, a hol a partok mentén a tófenék 200 - 250 méternyire befelé nagyon sikér (sekély) terület, az uralkodó szeleknek ki van téve; a tó medrét finom föveny képezi, s a gyakori szél folytán a hullámverés is mindennapos. Ezen a parton hasonlít tehát a fürdés némi tekintetben a tengerben való fürdéshez (1. ábra). A ki úszni akar a Balaton délkeleti partján, annak 2—300 lépésnyire kell besétálnia a vízbe. ((flatz Henriit fotográfiája után). /, ábra. A siófoki fürdés.
