Bolemann István: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 4. rész: A Balatonparti fürdők és üdülőhelyek leírása (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1900)
I. Bevezetés
Bevezetés. 1 mint a városoké, e mellett bebizonyította, hogy kiimája is enyhébb, mint az ugyanazon földrajzi fekvéssel biró egyéb helyeké. Ezen vizsgálatok csak azt bizonyították be, a mi mindenki előtt úgy is természetes és világos volt, mert honnan gyűljön por és szemét a levegőben össze a Balaton felett? Partjain sehol sincs nagyobb város, vagy kiterjedtebb gyár és másnemű iparvállalat. Északról a Bakony végkiága- zásai, erdő- s szőlőborította hegyek, délnek a somogyi halmok, vagy legelők szegélyezik a tavat, tehát mindenütt van vegetatio, a mi nem produkálhatja, hanem csak megkötheti a port és szennyet. Azonban nem csak a levegő tisztasága, de egyáltalán a klima enyhesége is nagy előnyére szolgál a balatonparti helyeknek. Korábban kezdődik a tavasz, tovább tart az ősz és a nyár hevét is jótékonyan mérsékli a nagy vízfelület, úgy hogy a kánikula forró idejében is csak a déli órák igazán melegek, míg à reggeli és esti órák mindig kedvezők a szabadban való tartózkodásnak és a déli órák forróságát is enyhíti némiképen a tó felől lengedező szellő. E mű I-ső kötetének IV-ik részében részletesen ismerteti dr. Sáringer János Kandid az éghajlati viszonyokat és több évtizedre menő meteorologiai feljegyzések alapján bebizonyítja, hogy a Balaton közvetlen környékének éghajlati viszonyait kedvezően befolyásolja a nagy tó víztükre, a mennyiben egyrészt melegítőleg — este — másrészt pedig hűsítőleg — reggel és délben — hat a part hőmérsékletére, mely körülmény az egészség con- serválására és viszszaállítására csak jótékony hatással lehet. A kedvező klimatikus viszonyok közül még külön ki kell emelnem a napfényt. Leginkább kimerült egyéneknek, anaemiás, görvélyes és tüdőbeteg gyermekeknek van nagy szükségük a napfényre, melynek éltető ereje mellett állapotuk sokkal jobban javul, mint bármely más viszonyok között. A felhőtlen ég pedig a Balaton partján tavasztól őszig nagyon gyakori és ha gyakran esik is és a zivatarok sem ritkák, csakhamar kiderül s megint lehet a szabadban a nap éltető erejét élvezni. * * * Az eddig említett gyógytényezők — a hideg fürdők és a kedvező éghajlati viszonyok — az egész Balaton környékére mérvadók ugyan és ha csak ezekre van szükség, a beteg egyaránt felkeresheti a balatonmelléki fürdő- és üdülőhelyek bármelyikét; de azért nem lehet egyik helyet a másikkal teljesen egyformának tekinteni, mert az egyes helyek fekvésükre nézve különböznek s egyik, másik orvosi javaslatnak jobban vagy kevésbbé jobban felelnek meg. Ez irányban kiváltképen két főcsoportba oszthatók a balatonparti helységek, ú. m. az északi, illetve észak- nyugati és a déli és délkeleti fekvésüekre. Az északi — zalai — helyek mindenek- felett a széltől védettek, levegőjük enyhébb, a tó vize csendesebb, de hínárosabb s a tó feneke iszappal, kavicscsal, sőt kővel van fedve. A déli — főleg somogyi — partokon, a fürdőtelepek jobban ki vannak téve a szélnek, a tó vize sekélyebb, tehát messzebb kell bemenni, míg mély vízre akadunk, a feneke finom homokkal födött s a szél folytán gyakoribb a hullámverés. Az üdülőknek és nyaralóvendégeknek közömbös tehát, hogy a Balaton melyik pontján töltik idejöket, inkább a fürdőtelep társadalmi körzete, vagy kulturális berendezése döntő rájuk nézve ; betegnél azonban mindig tekintetbe kell venni egyúttal az északi és déli partoknak most említettem különbségeit, ha valamely balatontavi fürdőt ajánlunk neki.
