Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
84 4 Balaton-melléld lakosság néprajza. az illető helyen terem. Ez általánosan van így, de a növényekről vett helynevek közt van néhány másféle is ; a régi időkben ugyanis általános dolog volt az, hogy a határok megjelölésénél bizonyos vén fák, mint arbor metalis szerepeltek s a környék aztán erről a fáról kapta a nevét ; az illető helyneveknél (p. o. 1. az Alma szót) utaltunk is arra, hogy az máig is ilyen határjelölő fáról kapta a nevét s az elnevezés ősi typusának bizonyítására néhány régibb oklevél adatát is idéztük ; itt csak azért említjük e jelenséget külön fel, mert a Balaton mellett ma is vannak olyan híres nagy fák, melyek nemcsak határjelölők, hanem nagy területekre fontos tájékoztató pontok. Egy ilyen nagy fa ott áll az Akarattya-pusztán, a másik annak a kis földnyelvnek kellő közepén, a mely Tihanyt a partokkal köti össze, s e két fa a balatoni halásznak a Balaton egész éjszaki medenczéjében két fontos irányítója, melyekről nappal mindenkor könnyen megmondhatja tiszta időben pontosan a helyet, a hol csolnakja lebeg vagy télen a szánja áll. A helynevekben szereplő növénynevek a következők : alma, árpa, baraczk, bass ali, berkenye, borsó, borza, búcsúk — csuhu, cser, cseresnye, csipke, derézde, dió, dinnye, fenyő, fűz, galagonya, gyertyán, gyékény, hajagfa, hajdina, haraszt, hárs, herba (kút), ihar, Írem (— üröm), jegenye, káposzta, kender, komló, köles, körte, kőris (= kőrös), krumpli, kukoricza, lencse, luczerna, magyal, magyaró, mandola, moh, nád, nyár, nyír, rekettye, répa, rózsa, sáfrán, sás, som, sóska, szederj, szil, szilva, szőllö, topolya, tök. A helynevekben nemcsak egyes növényneveket, hanem a növényi tájtypu- sok megjelölésére használt szavakat is találunk; így az erdővel és művelésével kapcsolatosan a következők szerepelnek a helynevekben : erdő, bokor, csalit, csere (cseres, cseréd, cseri), fényé, fenyér, irtás, reniiez, sürü, szálas, tisztás, törzsökös, tasakos, tüske, ültetvény, vágás, aprós, avas, csonkás, eregető. — A szöllőművelés révén keletkezett nevek ezek : Bőrkéit, bor sovány, csaphegy, korkovány, körmicz. — A földműveié s-sel kapcsolatosak : csűrföldek, dányér, dűlő, ekeéit, fogás, forgató, föld, gyep, kenyér, kert, megye, parrag, szérű, tarló, tartó, tábla, vontató. - A kender művelés révén kerültek a helynévtárba az áztató és a büdös nevek. — A gyümölcstermelés révén : ágy, fáskert, gyümölcs, édesalma. — A mező- gazdaság révén : kaszálló, mező, pázsit, rét, széna, viráganya, selyem (rét), legelő, páskum. A helyek egy másik jelentékeny része állatokról kapta nevét. így a madarak közül a következők szerepelnek helynevünkben : babuka, bagoly, bébicz, csalogány (g/avicza), csirke, tik, csóka, czinege, daru, fecske, gólya, gyurgyóka, holló, kánya, keselö, lud, zsiba, páva, pelikán, rigó, szarka, varjú, veréb ; a háziállatok közül : czicze, eb, kutya, disznó, kecske, bika, borjú, ökör, üsző, bivaly, juh, kos, ló, szamár, meg egy élősdi : a rüh. Egyéb állatok közül helyeknek adtak nevet a következők : evet, farkas, róka, nyúl, szarvas, ürge, hód, vad ; béka, gyík, kígyó ; hal, csik, harcsa, kárász, kúsz, rák ; hangya, tücsök, kukacz. Külön említem fel végül a méhészetről vett neveket: méhmulató, és kaptárvölgy. Minthogy az állattenyésztés a népnek jelentékeny foglalkozása s nagy területen mozog, ezzel kapcsolatosan szintén keletkeztek helynevek ; ilyenek : akol, állás, álom, barom, csapás, csorda, déllő, dóg (tér és völgy), ganyefs rétek), gulya, hálás, kanász, koslató, ól, sintér, tilos, itató, úszó, úsztató. Jellemző a vidék kőzetekbeli alakulásának egyszerűségére, hogy a helynévadásra nem sok alkalmat adott; e csoportba tartoznak azok a helynevek, melyekben a következő szók fordulnak elő : iszap, föveny, homok, miírva, kő ; kréta,
