Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 51 III. A helynév-anyag feldolgozása. Az előző szakaszban felsorolt több mint 1800 helynév áttekinthető feldolgozásánál töretlen úton jártam, mert Magyar Helynévtár mind a mai napig nincs s mert a «Magyar Nyelvőr» megmaradt az anyaggyűjtésnél, a feldolgozást — néhány kategorizálási kísérletet kivéve — meg nem próbálta, érintett kísérleteit tisztán nyelvi szempontból tette s előtte az ethnographiai sajátosságok irányadók soha sem voltak. Ez alkalommal a feldolgozásban ugyanazon az alapon maradok, melyet «Torda, Aranyosszék’, Toroczkó magyar (székely) népe» czímű monographiámban követtem s a mennyiben attól eltérek, az inkább a különböző helyi viszonyoknak és annak eredménye, hogy minél tovább foglalkozunk hasonló irányú feldolgozásokkal, azok módszere mind tisztábban forr ki, javul és tökéletesedik. Alakilag leggyakorlatibbnak az látszott előttem, ha az egész anyagot betűrendes jegyzékbe foglalom, így leginkább áttekinthető az s így bárki legott megtalálja azt a nevet, a melyet keres, hogy arról felvilágosítást nyerjen. Ebből következik, hogy minden nevet annyi betű alá kellett beosztanom, a hány szóból az össze van téve. Nyilvánvaló, hogy az Aliga, A rács stb. név csak egyszer fordul elő, mert nem összetett név, míg a Bőle kútja megvan a knt szónál is, hol megtudjuk, hogy a kút a Balaton mellékén a kifolyó és felfogott talajvizet jelenti és a Bőle szónál is, a hol megtudjuk, hogy ez a kút a nevét Bolé Panniről kapta, a ki abba belefult. Hasonlóképen az Aranykút (Endréden) szerepel az arany és a kút szó alatt is, s minthogy az arany szó előfordul még az Aranyhegy (Balatonfő-Kajáron), Aranyoskútforrás (Lovason), és Aranyház (Tihanyban) nevekben is, ezek az arany szó alatt mind együtt találhatók, valamint külön-külön megvannak a kút, hegy, forrás és ház szavak alatt is. A népies magyarázat megmondja, hogy az Aranykút és Aranyoskút-forrás nevét jó vizéről kapta, az Aranyhegy pedig arról, hogy jó szöllő- hegy s így ezek együttes felsorolása felvilágosít, hogy sem a viz nem hoz, sem a hegy nem rejt méhében aranyat, hanem hogy az arany szó e helynevekben a kitűnő, a jó értelemben járja. így világosítja és erősíti meg az egyik név értelme a másikét s ez annál magyarázóbb, minél több helyen s minél többféle összeköttetésben fordul elő ugyanolyan értelmezéssel. De nemcsak az arany értelmét világosítja ez meg, hanem, a mennyiben a feldolgozás ezen módja mellett a kút, hegy, forrás stb. alatt mindazon többi nevek is összekerülnek, melyekben e szavak előfordulnak, ez pontosan megmutatja, hogy a magyar észjárás a kutat, a hegyet, a forrást stb. mi mindenről nevezi el. Az ilyen összeállítás megmutatja azt is, hogy a magyar nyelv a helyneveket hogyan képezi, az egy névben szereplő több szót miképen teszi össze. Már Szarvas Gábor (M. Nyelvőr 1873. II. 337 s kle. 1.) a helyneveket e tekintetben négy osztályba sorozta: 1. A helynév egyszerű appellativum, mely valamely helyiségnek kiváló sajátságát, alakját, termékét, egykori állapotát stb. jelöli ; p. o. homok, keresztfa, bérez, hajtás, irtván, gödör stb. 2. A helynév jelzős főnév, melyből az utóbbi közhelynevet, az előbbi pedig ennek tulajdonságát vagy birtokát jelöli, p. o. telek alja, hosszéi bérez, diós völgy, dombsziget, setét horog, stb. 3. A helynév egyszerű jelző, mely legtöbb esetben a helyiség tulajdonságára utal, a helynév maga oeconomicus szempontból el van hallgatva; p. o. a) melléknevek: vadalmás, varjas, csojános stb.; b) igenevek: dobogó, déllő, aszaló stb.; c) tárgyas igenevek: németugrató, csorda-
