Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
356 .4 Balaton-melléki lakosság néprajza. meg, azt hitték, hogy náluk is csak a tótság honosította meg; pedig ennek ellene szól az 1815-iki kövesdi adat is. Badacsony-Tomajon kaliczka volt; alakja, mint a keneseieké ; volt neki két szárnya, nyelve és vejczje (= köbőlék, fej). Tördemiczen ezt a szerszámot vejcz- nek^nevezték ; alakja ugyanolyan volt; volt neki feje, két szárnya és nyelve; a kaliczka szó azért Tördemiczen is él, csakhogy a rőjtök (ebben tartották a halat elevenen a vízben) synonymjaként. Szigligeten szintén volt vejcz, alakja és nomen- claturája Tördemiczével teljesen egyezik; él a kaliczka szó is, de szintén nem a vej ezre, hanem az éló'hal-tartóra; csakhogy itt ebben is különbséget tesznek: rütő ugyanis a vesszőből, kaliczka a likas deszkából készült tartó. Balaton-Edericsen a vejeznek volt feje, két kis lészája és egy elő- vagy toroklészája. Tovább haladva délnyugatnak, már Meszes-Györökön új fogalomnevekkel találkozunk s itt jegyeztem fel először a kanczavejsze és a peletér szókat; sem az egyiknek, sem a másiknak jelentését azonban nem tudták meghatározni. S ha e helyütt regisztráljuk még a Herman által Keszthelyről feljegyzett peletér szót, a vejszés halászat zalamegyei adatait kimerítettük. Ha már most a vejszéket nyomozva, Somogymegyébe térünk át, mindenekelőtt konstatáljuk, hogy míg Zalában és Veszprémben a vejszés halászat már egészen a múlté, addig Somogybán a «berkekben» az mind a mai napig élő alkalmazásban van s így az alakok összegyűjtése és pontos megállapítása sokkal könnyebb. A Kis-Balatonban már magukat a felállított vejszéket tanulmányozhattam, mert itt Vörs és B.-Szt-György még mindig vejszével halásznak; 1901-ben, mikor utoljára jártam odalent (szeptemberben) a Kis-Balaton vejszés halászatát 8 szentgyörgyi, 6 vörsi halász, azonkívül az egész Balatont bérlő részvénytársaság halászta több száz vejszével, ezeknek a vejszéit sorra jártam, de megismerkedtem a Nagy- Bereknek a balatoni községekhez tartozó vejszéivel is. így már Yörsön külön vejszét készítenek a téli és külön vejszét a nyári használatra; a téli erős őszi nádból, a nyári vékony fiatal nádból készül s amaz nagyobb, mint ez. A nyári vejszét azért nem lehet télen is használni, mert a nyári meleg viz a zsenge tavaszi nádat megrothasztja s a nagy hal belőle könnyen kibúvik. A vejsze felállításánál pontosan meg van állapítva, hogy melyik részhez hány pár nád kell. Minden párnál az egyik szál vastagabb felével lefelé, a másik vastagabb végével felfelé van s így a pár alul is, felül is egyforma vastag; az egyes nádpárokat gyékénynyel kötik egymáshoz és pedig öt, ha a viz mélyebb, hat sorban. A mi már most az alakot illeti, az a magyar halászati irodalomban egészen új; áll a fejből (f), az udvarbői (u), a pelőczéből (p) és a toroklészából (lásd a 112. rajzot); úgy a fej, mint az udvar 110—110 pár nádból, a pelőcze 13 párból áll, a toroklésza hossza természetesen a helyszíni viszonyoktól függ. Az ilyen udvaros vejezet használják magánosán és többszörösen is, utóbbi esetben úgy, mint azt 121. és 123. ábránk mutatja; az utóbbin bemutatottat különösen a halásztársaság használja. Azt a gyékénykötést, mely a toroklészát, pelőezét és udvart úgy köti össze, hogy a halat beengedi, de az onnan vissza nem tud jönni, igának nevezik; ennek a felállítása követel legtöbb ügyességet és fortélyt, mert ettől függ a szerszám fogóssága. Valamennyi vörsi halász különben egyetértett abban, hogy ez a vejcz-alak nem
