Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
344 J. Balaton-melléki lakosság néprajza. a kötelet, a hálót és a másik kötelet is kieresztvén, s visszatér az úszó kótához, a hol aztán a hálót kiemeli. Itt tehát a nyilt vizen kerítenek, de csak egy csol- nakkal és kóta után. (L. Herman O. 436. 1.) A hálóhúzás utolsó három módja tősgyökeres balatoni és csak nappal végezték. A mi már most a halnak a nagyobb fogások után következő feldolgozását, felhasítását, sózását, terítését stb., s az ezekkel kapcsolatos apró szerszámokat illeti, utalunk Herman könyvére, a hol azok a 211., 240—241., 294—297. és 505—508. lapokon tüzetesen le vannak írva. 'Jeges halászat} ■— Mikor a Balaton befagy, előkerül a téli gyalom vagy öregháló, serényen kitoldják-foldják, ellátják friss gyékénynyel s a mint a jég elég szilárd, kivonulnak a jég alatti halászatra. A padlásról lekerül a két szánkó ; a nagyobbikra felrakják a hálót, lenyomtatják a fejszékkel és a napi szükséglettel megtöltött tarisznyákkal s ez a hálós szánkó ; a kisebbikre rakják a rudakat és a köteleket s ez a gyalog- vagy köteles szánkó. A két szánkó különben teljesen egyforma; van két talpa vagy talpfája (Herman káváwab nevezi, de ez a szó a Balaton mentén ily értelemben nem él), melyek az orrba, hajlanak fel; a két orrot köti össze az orradzó vagy huzófa (mert erre hurkolják rá a huzókötelet) ; a két talpból áll ki a négy láb, melyeket az eplény vagy tobhás (utóbbi szót csak kővágó-örsi halászoktól hallottam) köt össze; a lábaknak az eplény fölé nyúló, hegyesre faragott része a rakonczaszeg s e szegek közé és az eplényekre rakják a födözőket vagy födözödeszkákat (80. á.). Sajátságos jelenség, hogy ezeket a szánkókat Meszes-Györöktől Keszthelyen át Vörsig nem szánkónak, hanem ricskónak (Meszes-Györök) vagy riskónak (Vörs) nevezik. Keszthelytől Badacsony-Tomajig még egy szánkóval találkozunk s ez a fakutya; ez amolyan székes szán, a melyre az ember ráül s azt vasszegben végződő két rúddal tolja maga alatt. Szigligeten a halászok megmondták, hogy az a hatvanas években került oda Keszthely felől; Badacsony-Tomajban pedig alig 10 éve honosodott meg, azelőtt hírét sem hallották (81. á.). 1 1 A balatoni jeges halászat első leírója 1. M. Korabinsky, a ki Pozsonyban 1786-ban «Geographisch-Historisches und Produkten-Lexikon von Ungarn» czímen megjelent munkájában «Keszthelyénél ezeket írja: «Az itteni tóban nagy a halászat, melyet különösen télen a jég alatt űznek. Ugyanis körülbelül egy láb átmérőjű lyukakat vágnak a jégen keresztül, azokon a hálót lesülyesztik s a jég alatt hosszú rudakkal a következő, rendesen néhány öl távolságban fekvő lyukig tolják. Ha azután a halak a hálóba bekerülnek, a hálót a lyukakon kihúzzák. Néha oly nagy a hal, hogy a lyukak kibővítése is szükséges. Nem ritkán egyetlen napon 200 mázsa halat is fognak.» 80. ábra. Szánkó. 81. ábra. Fakutya.
