Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
338 A B a la ton-rn el lé ki lakosság néprajza. adatához mint a vízhez képest, a melyen jár, igen jól van kieszelve. Vágó orra csak kevéssé mélyed a vízbe, épen csak a mennyire szükséges, hogy az esetleg támadó hullámot megszelhesse; fara laposan kifutó s széles fartőkével bir.» Mondanunk sem kell, hogy ez a tihanyi új hajó nem más, mint a már leírt komáromi deszka- vagy lentahajó; a Herman által közlött kép szerint ettől csak abban különbözik, hogy nincsen benne csiga. Hogy pedig ezt tihanyi ember eszelte volna ki, azt a tihanyi halász csak tréfás kevélykedéssel állíthatta, mert hiszen azokat rég használták már Kenésén, mikor Tihany még bodonhajón halászott. A balatoni gyalulok. —- A balatoni nagyhalászat szerszáma a gyalom; ennek a hálónak, mint tudjuk, ismertető jele az, hogy két egyforma szárnya között kátája, azaz hossza közepén egy zsákja van, melybe a hal beleszorul. Herman helyesen jegyzi meg, hogy a «gyalomháló tehát nemcsak bekeríti és beborítja hanem meg is fogja a halat». A Balaton mellett a gyalmoknak több faja van; ezek részben felszerelésben, részben nagyságban, de részben alkalmazásban is különböznek egymástól. Kezdjük ismertetésüket nagyság szerint a legnagyobbon, a balatoni bérlők párás hálóján. Kössük a párás háló ismertetését ahhoz a képhez, melyet e czélból Herman O. könyvéből átvettünk (69. á.). Ezen K a keresztkötél ; A az apacs; F a felin, mely a viz színén marad; / az alin vagy in, mely kettős és a viz alá merül; P a para, nyárfa kérgéből való ; O az ólom vagyis az alinra vert ólom karika; éT a pós, «egy derék szalmacsutak, mely a kettős alin közé van foglalva s a melynek az a feladata, hogy iszapos helyeken a háló az iszapba ne vágjon». Hogy a hálót immár a maga egészében is megismerjük, forduljunk 71. képünkhöz; ezen A és B a két hálószárny, C a hálózsák vagy káta, melynek száját felül a D torokgyékény, alul a T törökkő vagy monykő tartja nyitva. A háló felső inán levő L a lógó, mely a halásznak megmondja, hogy a hálószárnynak felét már kiemelték. E háló hossza 600 m. Már Herman kiemelte, hogy ez a szerszám a Balaton mellékén nem balaton- vidéki, hanem tisza- és kőrösmenti halászság kezén van; de nemcsak ez a hálász- ság, hanem az egész szerszám, sőt használatának módja is idegen s aránylag új a Balaton mellett. Behozták pedig ide azt, mint láttuk, a szegedi halászok, a kik a hatvanas években mintegy négy évig bérelték a Balaton halászatának egy részét s behozták a balatoni halak nagy veszedelmére. A balatoniaknak ilyen nagy öreg hálójuk egyáltalában nem volt addig, legnagyobb hálójuk a téli jeges halászathoz használt gyalom vagy öregháló volt, de az sem volt több 200 méternél s így a szegedi öreghálónak csak egy harmada volt. A rácz Vargucza bandája tanította meg először a meszes-györökieket, hogyan kell ezekkel a párás öreg-hálókkal nyáron is halászni, onnan ment az át Balaton-Edericsre és így tovább. Az új hálóval persze új szavak is belekerültek a balatoni halászat mesterszótárába s a nép többnyire maga meg tudja mondani, hogy ezt vagy azt a szót a szegedi halászoktól vette át. így a tihanyiak egészen pontosan megmondták, hogy magát az apacs nevet a tiszaiak hozták be, régen azt a fát istáp-nak hívták s annak hívják máig is az igazi balatoni gyalmokon, mert az vezeti istápolja a hálót; a párás hálók istápján a Balaton mellékén csaknem mindenütt megmaradt az apacs név, de már Kővágó- Őrsön e szó nem tudott polgárjogot nyerni s ott máig is istápnak mondják az apacsot; Vörsön az apacs szót egyáltalában meg sem értették, mert ott csak az
