Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Második fejezet: A helynevek
36 A Balaton-mei lé ki lakosság néprajza. hát ezen a téren is úgy vagyunk, mint az ethnographiai gyűjtések bármelyik más terén. Ha valaki egy specialis ethnographiai kérdéssel kezd foglalkozni, mindenekelőtt constatálja az irodalmat ; talál benne 5 adatot, a mi a kérdésre vonatkozik ; azután szétküld kérdőíveket, lelkiismeretesen, pontosan kidolgozva, azokhoz, kiket az adott kérdésekben legilletékesebbeknek tart, tanítóknak, jegyzőknek, orvosoknak stb.; 200 kérdőív közül 50 visszajön felelettel, a többi válasz nélkül marad; az irodalom 5, a beküldött feleletek 50 adatából a feltett kérdés khaotikus kép alakjában jelenik meg előttünk, tele ellenmondással s azzal a nyilvánvalósággal, hogy hol itt, hol ott egy-egy oly összekötő adat hiányzik, a minek feltétlenül meg kell lennie, mely azonban a gyűjtők figyelmét kikerülte ; s ezek az adatok már olyan természetűek, hogy azokat levelezés útján megszerezni nem lehet! S ha már ő maga nem, akkor utódja, ki utána a kérdéssel először foglalkozik, teszi meg azt, a mivel tulajdonképen bátran kezdhette volna, kiszáll a hely színére, revideálja az eddigi anyagot s konstatálja, hogy a gyűjtés jóhiszeműleg is hibás, végtelenül hiányos s hogy az eddig beszerzett anyag csak éppen tájékoztató, de nem az, a mire szükségünk van. És általánosságban így vagyunk Pesty Frigyes egész óriási anyagával ! A jegyző, az orvos, a tanító, a pap lehet igen kitűnő jegyző, orvos, tanító és pap, de elvégre is éppen nem szakember; sok dolognak, a mit tud, nem tulajdonít fontosságot, mellőzi; sok dolgot jobban vél tudni, mint a nép fia, s nem kérdi meg a népet; csak a positiv adatoknak van előtte értéke, a negatívokat nem jegyzi fel, holott azok sokszor komoly tanúságot rejtenek magukban ; sokszor összekeveri azt, a mit a néptől hallott, azzal, a mit valahol régen — mikor és hol, maga sem tudja - olvasott stb. PESTY-nek magának is alkalma volt erről meggyőződnie, mert anyagáról jóval későbben, 1888-ban, így nyilatkozik: «Az eredmény különféle becsű, már a mint programmons többé-kevésbbé buzgó és értelmes lelkészek, jegyzők és ügybarátok kezébe került. Ennélfogva a gyűjtemény részben még több helyen hézagos; de nincs kétség, hogy, miután a tagosítás azóta végre hajtatott, most már a gyűjteményt még ily tökélylyel sem lehetne összeállítani, történvén, hogy sok helyen a régi dűlőneveket abban hagyták, azok helyében a mérnökök tanácsára számokat használván és a határt első, második harmadik stb. dűlőre felosztván.»1 E néhány sorban Pesty helyesen mutatja meg gyűjteményének értékét, de a magyar népet félreismeri. Valóban, Pesty anyagának nagy értéke van ; ez anyag 1864-ben gyűjtetett s azóta 36 év pergett le s ez idő elég volt arra, hogy néhány akkor feljegyzett elnevezés végképen kihaljon úgy, hogy ma már senki sem tudja többé, hogy az a név az illető határ mely részét jelölte meg; a 36 év alatt tehát a név a történelemé lett. Igaz, hogy az ily anyag nem sok, az egész balatoni anyagban 3—4 ilyen névvel fogunk találkozni, de mindenesetre jellemző azokra az átalakulásokra, a melyek e vidéken lejátszódtak. Félreismeri Pesty a magyar fajt akkor, mikor azt hiszi, hogy az ősi helyneveket az új térkép vagy a mérnök kedvéért elhagyja; dehogy hagyja, csak úgy használja, mint eddig s annak legjobb bizonysága éppen az, hogy a PESTY-gyűjteményben meglevő Balaton-melléki helyneveket csak az utolsó évben is sokkal teljesebben állíthattam össze, mint az neki sikerült s e gyűjteményt igen nagy tökélylyel lehetne még ma is összeállítani, de 1 Pesty F. : Helynevek, I., XXXI—XXXII. 1.
