Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 427 is, az énekelni kezd, majd mind tánczra perdülnek, csörgős botjukkal a földet ütik s énekelve kérik az angyalt, mondja el a szent hirt. Erre az angyal elmondja a hirt, hogy Jézus megszületett, megdicséri a házigazdát s megáldja, s miután mindannyian még egyszer ellátogatnak Betlehembe, vagyis megnézik a templomot, a gazda és gazdasszony megajándékozza a legényeket étellel-itallal, egy kis pénzzel, s azzal tovább mennek. A karácsonyi regő lésnek nyomai csak a Balaton nyugoti végében kerültek elő abból az alkalomból, hogy dr. Sebestyen Gyula a regölés monográfiájának összeállítása czéljából az egész regölő' területet felkutatta. E területen a Balaton nyugoti vidékéről, névleg Vörsről, Zalavárról és Gyenes-Diásról kapott adatokat és szives közlése folytán azokat a következőkben ismertethetem: Szabó József Palkó vörsi lakos az utolsó vörsi regölést, mely 1859-ben volt, így beszélte el: «Hét éves gyermek voltam, midőn atyám öreg tehenese, ki BaL- Szt-Györgyről jött át szolgálni hozzánk, s oda való illetőségű is volt, a karácsony utáni napok egyikén arra biztatott, hogy engem megtanít regőni s Sylvester estéjén elmegyünk a házakhoz regőst köszönteni. Én az előttem teljesen ismeretlen dolgon kapva-kaptam, a verseket az öreg szolgától megtanultam s Sylvester estéjén elmentünk a házakhoz regőni. Arra még jól emlékszem, hogy ruházatunk a mindennapi volt, nekem egy fakardom volt, ő pedig egy nyársat hordozott magával. A regölés úgy ment végbe, hogy az utczáról az ablakon keresztül minden egyes háznál megkérdeztük: «Szabad-e regőst köszönteni?» Ott, ahol megengedték, kívül az utczán, vagy az udvarban az ablak alatt a következő verset mondottuk el: Kelj föl gazda, kelj föl! Isten szállt házadra hat ökörrel, hat lóval, aranyos ekével. A mellé egy béres, annak a kezébe aranyos osto:nyelet, arany ekeszarvat kérünk tisztességgel. Haj! regő rejtem, ezt is megengedje nekünk az Úr Isten! Adjon az Úr Isten ennek a gazdának: egy hold földön száz kepe rozsot, száz kepe buzát, száz kepe árpát, száz kepe zabot. Haj! regő rejtem, ezt is megengedje nekünk azúr Isten! Adjon az Úr Isten ennek a gazdának: egy rossz ólat, száz öreg disznót, száz zsák kukori- czát, háromszáz malaczot. Haj! regő rejtem, ezt is megengedje nekünk az Úr Isten! Itt is van egy legény, kinek neve Jancsi; ott is vagyon egy lány, kinek neve Juli. Isten meg se mentse, kebelébe rejtse! Kert alá kerítse, utczára terelje! Összekuporítsa, mint a kis nyúl farka! Haj! regő rejtem, ezt is megengedje nekünk az Úr Isten! E versek elmondása után kinyílott az ablak s azon vetettek ki nekünk néhány krajczárt, szalonnát, húst s más efélét, melyet megköszönve «dicsértessék»-kei álltunk egy házzal tovább.» A regölés szokása Vörsön már a XIX. század elején divatját múlta, de hogy emléke némileg még élt, épen az a körülmény igazolja, hogy Szabó és társának 1859-ben való váratlan regölése meghallgatásra talált, még pedig sok háznál, mert Szabó azzal dicsekedett, hogy 50 krajczárt és sok szalonnát és füstölt húst kaptak azon estén. Noha a regölés szövege balaton-szent-györgyi eredetű volt, az nem sokban különbözhetett az egykori vörsi regölő szövegtől, különben a vörsiek nem értették volna meg az egész dolgot. Ezt bizonyítják egyébként a megmentett zalavári és gyenes-diási szövegek is. Zalaváron Németh József két társával még 1889-ben is regölt deczember 26-án este 5—9 óráig; a faluban akkor más regölő csoport nem is járt, s a három legény mind 17—18 éves volt. Rendesen polgári ruhában regöltek, csak kalap helyett viseltek fekete czukorpapirból készült s aranyfüsttel meg színes papirosszalagokkal ékített hegyes csákót, kenderkóczból hatalmas bajuszt és szakáit ragasztottak fel
