Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 413 10-én s e napon csak három szem búzát s három csepp vizet nyel el, este pedig az asztallábra helyezett nadrágra hajtva fejét, alszik el; álmában meglátja, milyen lesz a vőlegény. Ha a lány már választott valakit s mindenképen annak akar a felesége lenni, így jár el: egy békának a lapoczkáját beköti a zsebkendője sarkába, köt rá kilencz gombot, minden gombba beszúr egy gombostűt, ezzel a kendővel szerelmesét háromszor lehúzza (érinti), a lapoczkát aztán megtöri, pogácsába süti, a legénynyel megeteti s akkor mindenképen egymáséi lesznek. Ha pedig a legénynek van olyan választottja, hogy alig remélli, hogy azt megkapja, vagy legalább is nagy akadályok vannak a házasság útjában: «csak egyszer mázold be véreddel a lányt, nem marad el többé tőled!» Azt már említettük, hogy a jegyesek az elgyürű- zéstől a menyegzőig, ha a háztól valahová elmennek, pénzdarabot tesznek a lábbelijükbe, hogy az úton meg ne ronthassák őket. A menyegző napján az esküvő előtt az anya a templomba készülő lánya feje fölöttt három pelyhet fuj keresztül, hogy könnyű legyen a szülése. A menyasszony, mikor a gyerekek jelentik, hogy a vőlegény a ház elé ért s itt az indulás az esketőre, a terített asztalon álló pohár bort a következő szavakkal hajtja fel: «Most iszom meg haragodat, mérgedet» s akkor a vőlegényből a legszelidebb ember válik. Elindulván az esküvőre, a mint a menyasszony a templom küszöbét átlépte, onnan kezdve menetközben az oltárig, gombot köt a köténye kötőjén, mert a hány gombot köthet, házassága napjától számított annyi évig nem lesz gyereke; mert nem szeretik, ha a menyecskét hamar köti le a magzat. A templomból visszatérőben a násznép útjában pere- czet szokott dobálni az útfélen játszó gyermekeknek. Ily pereczből a menyasszonynak a lakodalom napján enni tilos, mert «férje nem lesz ember a háznál» (vagyis impotens lesz). Az esküvőről a leány szülei házához térnek vissza, a leány anyja itt egy pohár vizet tesz elébe a küszöbre s ha a leány azon keresztüllépve azt feldönti, szülésénél «még a hasa sem igen fog fájni». A lakodalmi ebéden vőlegény és menyasszony egy tányérból esznek, a menyasszonynak azonban az első fogásból a metélt levesből csak a levit szabad megennie, ha a metéltből is eszik, asszony korában a lábszárai és annak az erei megduzzadnak, megdagadnak. A lakodalmas ebéd után a koszorús (nyoszoló) lány a vendégség által az asztal alá dobott hulladékot a szoba falai mellett levő padok alá söpri, majd a seprőt a kályhasarokba támasztja. Ha ilyenkor akár a söpredéket, akár a seprőt valaki a szobából kivinné, az új pár örökké boldogtalan és szerencsétlen lenne. Az asszony verve jó, mondja a magyar közmondás; de ha már megvered, verd meg még a menyasszonyi ingében (vagyis az első héten, mert azalatt a új asszony inget nem vált) s akkor hív és engedelmes leszen. Az első gyermeket persze nehezen várja minden család; a gólyát szabályozni pedig (a gyermek nemét illetőleg) az emberiség legrégibb óhajtása; a nép e téren is a babonában keres biztatást, kecsegtetést. Ha az ujházasok északnak feküsznek az ágyba, fiuk lesz, ha délnek, lányuk; ez különben nemcsak az emberrel van így, hanem a tikokkal is; északnak kell őket ültetni s a tojásokból kakasok kelnek ki, ha délnek ülteted, jérezék. Különben az újszülött fiú lesz, ha a fehérnép kívánja jobban a közösülést, leány lesz, ha a férj kívánja jobban azt. Vannak esetek, mikor a közösüléstől egyáltalában tartózkodni kell, így a disznóölés előtti éjjel, különben a hús minden szála elrothad, vetés előtt, különben üszögös lesz a búza. Ha az asz- szony egyszer már teherben van, ne tagadja el, mert akkor a gyerek nehezen tanul meg beszélni, ellenben vigyázzon, hogy terhessége alatt semmi olyat ne csináljon,
