Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
398 A Balaton-melléki lakosság néprajza. ilyen név is tovább száll nemzedékről-nemzedékre. így Kövesden van egy Selem- család, ez eredetileg Kiss-család volt; de az egyik Kisst — a harmadik vagy negyedik generáczióban visszafelé — a felesége édesgető néven Selemnek szólította, mert haja olyan finom, vékony volt, mint a selyem; ettől kezdve a családot kezdetben Selem-Kiss-nek, majd csak Selem-nek nevezték s ez családnévvé lévén, szállt ivadékról-ivadékra. Habár az ily névváltozásokat ma már a rendes anyakönyvelés, az adó- és katonai ellenőrzés rendkívül megnehezíti, azért ezek máig sem szűntek meg; így Balatonfő-Kajáron Kiss Ferencz magas termete miatt a Nagy melléknevet kapta; mikor a faluban én Kiss Ferenczet kerestem, senki sem tudta megmondani, hol lakik s még az elöljárók is azt kérdezték tőlem: ki lehet az? Mikor aztán leírtam nekik, hogy az a Kiss Ferencz magas ember, egyikük legott megértett s azt mondta: «Hát Nagy Ferenczet keresi azúr?» Én is, a többiek is kérdőleg néztünk rá, mire magyarázóul ennyit mondott: «Igen, a Nagy-Kiss Ferenczet», a mit a falubeliek aztán azonnal megértettek, én azonban csak akkor, mikor elmondták nekem, hogy őt ma már csak a ragadvány-nevén ismerik. Hasonló névváltozások történtek a foglalkozás alapján is; így vagy ÍOO év előtt a balatonfüredi Vargák egy ága a juhászattal foglalkozott, ez az ág aztán Juhász-Varga, későbben csak Juhász (balatoniasan Ihász) néven volt ismeretes; a Juhász is, Varga is máig is a falu törzsökös családai közt szerepel s a vérrokonság emlékét mindkét ág megőrizte. Ilyen eredetűek még a Katona, Takács, Halász nevek is. Az által, hogy a nők neve a családnevekben úgy szerepel, mint azt a fentebbi példákban láttuk, a nők családneve bizonyos jelentőséget nyer; kétségtelenül ezt fejezi ki az a sajátságos szokás is, hogy a fiatal asszonyokat nem asszony-, hanem leánynevükön szólítják; így p. o. Iványi Lajosné helyett Csók Fánit mondanak (Fokszabadi) s ez így tart legalább is addig, míg a háznál egy-két gyerek nincsen. Ennek épen ellenkező szokása is megvan bizonyos körülmények közt a Balaton mellékén; így p. o. Kövesden Vas Péter vadházasságban élt egy Simon nevű nővel, s halála után, noha nem esküdtek meg, az asszonyt mindenki özvegy Vas Péternének s gyermekét Vas Gyulának hívta. Vájjon nem azon a másik szokáson alapul-e ez az elnevezés, a melyet a házasságkötésnél felemlítettünk, hogy t. i., ha egyszer a legény a leányt elgyürűzte, a balatoni magyar azt mondja rá: «elvette». A melléknevek egy része korjelző s ilyenkor ez a harmadik helyre jut; ilyenek: öreg, ifjú, közép, idősb, ifjabb. A melléknevek egy része végül helyhatározó tartalmú. így Törökszeri, Hegyi, Sáriszeri, Kertaljai, Korintusi, Felsőszeri (Bfő-Kajár); Alsó, Külső, Belső, Újsori, Sarki (Fokszabadi); Temetősori, Hoprongyosi (Kenese) stb., mind olyan melléknevek, melyek az illető falvakban ma is létező utczák és részekről vétettek. Ha mellékneve a Balaton mellékén csaknem minden embernek van is, a csúfnevek használata már nem oly általános. így a lovasiakról mondják, hogy «ők nem ültek fel a csúfolok székibe» s nem csufolódnak, Örvényesen és Rendesen sem mondanak ilyeneket s tényleg e falvakban soha sem hallottam csúfneveket, de azért nem hiszem, hogy nincsenek, hanem inkább azt, hogy az ezekben rejlő tréfát nem mindenki vette tréfának s egy-egy gúnynév erősebb következménye (késelés, verekedés stb.) tartózkodóbbakká tette az embereket. A többi falvakban majdnem mindenütt van csúfnév; igaz, hogy soknál — így különösen az öröklötteknél — nem tudják már, mi csúfolódást rejt a név magában, soknál egészen melléknév természetűnek látszik, de azért használják és csúfolódásul használják. Miért és hogyan kapják egyesek ezeket a csúfneveket, abba belevilágít a követ
