Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
390 3. Balaton-melléki lakosság néprajza. elmarad s ilyenkor menyasszonytáncznak az éjfélutáni menyecsketánczot szokták nevezni. Az ebéd rövid (de azért az is áll 5—6 fogásból), a dikczió sem sok (azt estére tartogatják) s ebéd után a vendégsereg szétoszlik, mert mindenki készül a lakodalomra, a mi a legényháznál lesz alig néhány óra múlva. Azokat a keszkenő- ket, melyeket a menyasszony a kiadóknak és kérőknek szokott ajándékozni, néhol csak az esküvő' után a lányos háznál adott ebéd végeztével — a mikor tehát a házasság már tényleg megköttetett — szokták átadni. Délután négy óra tájban a vendégsereg a legényháznál összegyülekezik s innen mennek el az új asszonyért. A lányos ház kapuját zárva találják s csak hosszas és bibliai tartalmú tárgyalás után engedik meg nekik a bevonulást. Az új asszonyt aztán kikérik, kibucsúztatják. Ez a sirató. Innen az új asszonyt hazakisérik ura házához, a hol beköszöntik, beajánlják s azzal megkezdéTdik a lakodalom vagyis a tulajdonképeni menyegzői lakoma. Ezt a lakomát református részen a legény, katholikus részen többnyire a legény és leány háza együtt közösen adja. A meghívott vendégek mind befészkelődnek, az új férj is helyén ül, csak a menyecske hiányzik. A vőfély rigmusban vagy prózában elmondja Adám ismeretes históriáját s megkérdi a vőlegénytől, felismerné-e a menyasszonyt? Elő is vezet rögtön egy öreg, töpörödött vén asszonyt, majd a vőlegény tiltakozására egy fiatal leányt, mikor az sem kell, végre magát a menyasszonyt, a kit aztán új ura az asztalon keresztül emel át és ültet maga mellé. Az új pár ma rendesen az asztal középső két helyén ül, mellettük két oldalt a két nyoszolólány, az egyik sorban a férfiak, a másikban a nők foglalnak helyet. Régebben az új párt sarokra ültették. Czirbusz szerint «a legelső asztal két tányérjára csinos kendőket tettek a vőlegény szülei, ez a két hely a két násznagyot illeti, szemben velők a nászasszonyok foglalnak helyet; azután az első vőfény mellé a vőlegény ül le, jobbján a menyasszony, annak a jobb oldalán pedig egy nyoszolólány ül, az asztal sarkán pedig a felszolgáló második vőfély helyezkedik el a második nyoszolólánynyal; a vendégek a többi asztalhelyeket foglalják el» (289.). A lakomán az új pár egy tálból eszik, nekik a nyoszolóasszony szolgál fel s őket a két nyoszolólány szolgálja ki, ezek mernek levest, ezek metélik el a húst a fiataloknak. A lakoma alatt a férfiak fején nincs kalap, egyedül az új férj marad kalappal a fején. Régebben az új pár czintányérból ette a lakodalmat, a tányért aztán el is tették a ház ereklyeszerűen őrzött dísztárgyai közé. Én már alig találtam 4—5 olyan házat, a hol ez a tányér még előkerült, nem egyszer -— a lomtárból. A lakodalmas asztalnak még a XIX. század első felében állandó dísze volt az életfa, mely ma már teljesen lemaradt a Balaton mellékén; engem is néhány kőröshegyi és badacsony-tomaji öreg asszony vezetett nyomra, de aztán majd minden faluban megtaláltam emlékét. Az életfa úgy készült, hogy a bujtorján kóróját vagy a bőrök (= bürök) ágát tusokba (tuskóba) ütötték be, az egészet finoman betekerték tésztával, külön a tuskót, külön a szárat és külön minden egyes ágat; ezt aztán megsütötték, majd ágait teleaggatták szőlővel, almával, dióval, perecz- czel, forgácsfánkkal stb., s odaállították a lakodalmas asztalra, a hol a násznagy vagy egy e czélra kirendelt legény őrködött reá, kése vagy villája nyelével nagyokat koppintván azoknak kezire, a kik arról valamit el akartak körmölni. Ha az életfát el nem lopkodták és pusztították, másnap, mint látni fogjuk, körülhordozták a faluban. Az ételeket részben a vőfények, részben a szakácsasszonyok, részben a főn
