Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
32 A Balaton-melléki lakosság néprajza. vannak s így az egész lakosságnak 5'670%-át teszik ki. Zsidót mindössze 3 községben nem találunk, ezek: Egenföld, Örvényes és Alsó-Örs. 40 községben számuk a 2 és 58 közt váltakozik, 7 községben azonban jobban összetömörültek. Balaton- Füreden 120, Balatonfő-Kajáron 123, Lengyeltótiban 127, Kó'vágó-Örsön 233, Bogláron 242, Siófokon 472, Keszthelyen 1034 a számuk. E legnagyobb tömörülési helyeken — az egy Boglárt kivéve — mindenütt vannak anyaegyházak, a többi községek zsidó lakói vagy ezekhez, vagy további hat más, nem a Balaton mellékén fekvő anyaegyházakhoz tartoznak. A mi már most a községek régiségét illeti, az adatok rendkívül tanulságosak. Magyarország története a benépesedés szempontjából 3 nagy korszakra oszlik, az első a tatárjárásig, a másik a török dulásig a mohácsi vészig tartott, a harmadik- napjainkig terjed. Úgy a tatárjárás, mint a törökdúlás az országot letarolta, elnép- telenítette s utána újabb telepítésekkel kellett az országot benépesíteni. Ily körülmények közt rendkívüli ethnikai értéke van annak az adatnak, hogy a Balaton mellékén levő 50 község közül 20-nak a múltja a tatárjáráselőtti, 28-nak a múltja a tatárjárás és a mohácsi vész közötti időbe nyúlik vissza, mert ez azt jelenti, hogy a magyarság ezen a vidéken az első megtelepedéstől kezdve soha sem pusztult ki teljesen, ha az egyes falvakból időről-időre romhalmaz lett, a lakosság elmenekült, az erdőkbe vonult, mégis a mint a történelmi viharok erejöket kiadták, a nép, ha megfogyva is, visszatért, új otthont épített, új létet teremtett magának ; lehet, hogy a romokat heverni hagyta, az új falut új, jobb, védettebb helyre építette, lehet, hogy a falu háromszor-négyszer is cserélt helyet, de a név állandóan megmaradt még a birtokosok változásával is bizonyságul arra, hogy az ethnikai folytonosság itt soha meg nem szakadt. Mindössze két község van: Salföld és Almádi, melyek neve a mohácsi vész előtti időkben nem szerepel, ezekre előre is rámondhatjuk, hogy újabb telepítések s eredetük a harmadik korszakban, a mely a mohácsi vészt követte, keresendő.
