Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
358 A Balaton-mellêki lakosság néprajza. azzal csak a községhez tartozó Berekben halásztak és halásznak ma is. A Berek e részét csolnakon bejártam, só't 1900 júniusában ritka magas viz lévén, felmentem azon Kéthelyig s a vejszék összes alakjaival a helyszínén ismerkedtem meg. Az első és legegyszerűbb alak a kanczavejsze; ez tényleg csak egy fejből és a torok- lészából áll; ennél a fejben levő nádpárok száma lényegtelen, a fejet oly nagyra csinálják, a minőt az adott helyi körülmények javasolnak (110. ábra). Van ennek páros alakja is, a mikor is a toroklésza mindkét vége egy-egy fejben végződik (119. ábra). Ezeket a kanczavejszéket általánosan jellemzi az, hogy szárnyuk soha sincsen s ebben teljesen eltérnek a Balaton zalai és veszprémi partjairól ismertetett kaliczka-vejszétől; a kaliczka szót ugyan vejszére alkalmazott értelmében a berki halászok is ismerik, de a kanczavejszére nagy ritkán használják. — A keresztúri (berki) vejszék második alakja teljesen egyezik a vörsivel ; de az egyes részek arányait tekintve két alakot találtam; a nyári vejczeknek úgy udvara, mint feje vagy 120 pár vékonyabb vagy ÍOO pár vastagabb nádból áll, a pelőcze 17 pár; ezen alak tehát nagyságára és arányaira nézve is a vörsinek felel meg (114. ábra); a másik téli alaknak feje azonban csak 60, udvara 120 s pelőczéje 14—20 pár nádból készül, feje tehát kisebb, mint udvara (115 ábra). Alkalmazzák ez alakokat magánosán is, párosán is (120. ábra), sőt sokszor 5—6 fejet is beállítanak egy toroklészába. — Egy további alakcsoport áll elő a kancza-vejcze és az udvaros- vejcz combinatiójából, majd úgy, hogy a toroklésza egyik végére kancza-vejszét, a másikra udvarosat állítanak, majd úgy, hogy a toroklésza mindkét végére kanczavejsze kerül, míg közepébe udvaros vejczet iktatnak be (122 ábra) — Végül találtam az udvaros vejcznek még egy alakját, mely szorosan az előbb leírt udvaros vejszéből keletkezett; ennek két bejárója van, az egyik a rendes, a melyet már ismerünk, a pelőcze és az udvar közt, a másik az új, és pedig az udvar és a fej közt az ellenkező irányból, úgy hogy a hal az ilyen vejszébe négyfelől is bejuthat (117. ábra). Ámde erre a vejszére a halászok egyhangúan azt a véleményt mondták, hogy nem fogja jól a halat s abból a hal könnyen kiszökik s nem is csinálja a halász, csak mikor már sehogy sem akar kedvezni a szerencse. Balaton-Szent-György a Ivis-Balaton nádasait halászsza vejszével. A vejsze udvara 130, feje 120, pelőczéje 15 pár nádból áll (116. ábra). Ha hosszabb vonalon több fejet akar felállítani, azokat egészen sajátságosán, de igen elmésen úgy állítja fel, mint az a 124. ábrán látható. Két-két fejet egymással szembe állít s a szembenállókat a toroklészával köti össze egészen úgy, mint a keresztúriak (120. ábra), a két párt azután még egy külön lésza köti össze, melyet a szentgyörgyi halász külső lészának nevez, mert az udvart kívülről félig megkerüli s úgy nyomul be a torokba; a külső lésza és az udvar fala között oly széles az út, hogy a hal azon benyomulhat, de meg nem fordulhat s így okvetlenül bekényszerül az udvarba (124. ábra). A szentgyörgyi halászok ismerik azt a berki alakot is, melyet Keresztúrról a 117. ábrán mutattunk be, s melynek két bejárója van; ezt azután kombinálják az egyszerű udvaros vejszszel úgy, mint az a 125. ábrán látható, a hol is a két végső fej egyszerű, a két középső azonban kétbejárós udvaros fej ; csakhogy a szentgyörgyi halász a kétbejárós udvaros fejet a kombináczióban tovább fejlesztette, mert a fej és udvar közti nyílásnál a fejhez rövid szárnylészdt alkalmazott a halak terelésére. Ügy Balaton-Berényben, mint B.-Szt-Györgyön és B.-Keresztúron, valamint tovább Lengyeltótiban és Fonyódon is a vejczés halászatot s a vejczek itt leírt
