Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 333 Kenésén a nyári bokor szintén kilenczes; állott pedig az a nagyhajósokból és kishajósokból, azok valának öten, ezek négyen; az ötből egy volt a hálóvezető s az rendelkezett az egész kompániával, négy volt a huzólegény vagyis az evezős, de ezek közül a háló felszedésekor egy az alinas és egy a párás szerepét végezte; a kisebbik hajón levő négyből egy a kormányos volt; három pedig huzólegény, de egy közülök a háló felszedésekor a kötelet rakta rendbe. Herman a kenesei nyári bokrot szintén felemlíti (71. 1.), azt tizesnek mondja és pedig volt benne: «1 gazda, ez nem száll ki, csak tulajdonos, 2 vezeres és 8 halász-» ; nyilvánvaló, hogy itt az összeadásba hiba csúszott be, mert 8 —f— 2 —j— 1 = 11 s így a bokor nem tizes, hanem tizenegyes volna. Hogy Herman a gazdát is a bokorhoz számítja, kitűnik könyve 409. lapján levő összegezésből, a hol a gazdát azonban már nagygazdának mondja; ámde Kenésén ez a gazda vagy nagygazda a halászat bérlője volt, az pedig soha sern számította magát a bokorhoz s a bokor őt még kevésbbé. A Herman vezeres nevét én sem Kenésén, sem másutt a Balaton mellett a nyári szerszámmal kapcsolatosan nem találtam meg; az tisztára a téli halászat mesterszótárába tartozik. Herman a 385. lapon maga mondja, hogy a vezeres elnevezés a vezérrűdtól ered, vezér vagy vezérrúd a nyári halászatban egyáltalában nincsen s így vezeres sem lehet, két vezeres pedig még kevésbbé, mert a nyári bokornak csak egy feje van és lehet. A téli bokor Kenésén 12 emberből áll, kettő a jegellő, ki a lékeket vágja, kettő a vezeres, ki a vezérrúdat hajtja, ezenkívül 4—4 ember dolgozik mind a két szárnyon, ezek húzzák a hálót előre minden 5—6-dik lék után. A kenesei téli bokrot Herman is így írja le a 71. és 380. lapon s ott szerinte az szintén tizenkettes; de már a 409. lapon levő összegezésnél megint hozzászámítja a bérlőt nagygazda néven s így a bokor tizenhármas volna. Mondanunk sem kell, hogy a tizenkettes szám a helyes. Hogy a háló kiemelésekor a huzólegények közt miként oszlik meg a munka, alább látni fogjuk. Siófokon a nyári bokor tizes, és pedig van benne: 1 kormányos, 2 derékon huzó, 2 inas, 2 paráslegény, 1 elsőhgény és 2 halászlegény. Herman helyesen jegyzi meg (71. 1.), hogy ez nem balatoni, mert a halászok Szegedről, Szentesről és Csongrádról valók. Tihanyban a régi bokor tizes volt; volt benne egy kormányos, a ki egyszersmind bokoreleje és kulcsos is volt, mert nála állott a czéhláda kulcsa; egy íródeák, egy hegyenjáró, a ki a garda megjelenését kémlelte; egy kisbiró, a ki a bokor tagjait felébreszti, egy gyalogszer- és egy kocsiszer-haleladó, a kik az elárusítást végzik; egy cséhmester, a ki a szerszámot igazítja és három halásztársé Ez a régi bokor szervezete, a mint azt Herman leírja; a bérleti rendszer azonban ezen is változtatott; a bérlőnél 2 szerszám volt; mindegyik szerszámon 9-en vannak: egy hálóvezetö (= halászgazda) 4 emberrel a nagy hajón dolgozik, egy kormányos 3 huzólegénynyel a kis hajón vagy dereglyén, «a ki a halat hordozza». A gardát csakis oly aprószemű hálóval lehetett tömegesen fogni, a minőt a halászati törvény utóbb eltiltott, s így a bokor régi szervezete, mely főként a garda fogásra alapíttatott — mint azt a hegyenjáró functiója mutatja — átalakult, alkalmazkodott a törvény kereteiben megengedett halászathoz ; ez azonban a gardaháló használalát nem engedte meg, így hegyenjáróra szükség nem volt s a régi tizes bokorból kilenczes lett. A gardafogás azonban oly ősi és oly kedves ünnepe volt a tihanyiaknak, hogy 1 1 Herman O. : i. h. 413—439. 1.
