Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
326 A Bu la ton-mellé ki lakosság néprajza. táltam, hogy ő is csaknem 400 vonyónevet írt össze, én is, összesen tehát 800-at; ebbó'l 200—200 (átlagosan) ugyanaz, mintegy ÍOO—100 synonym; ezeken kívül volt mintegy 100 olyan, a melyet csak Vas János és 100 olyan név, melyeket csak én jegyeztem fel. A Vas János és az én jegyzékem közti ezen különbség pedig legjobban igazolja azt, a mit fentebb mondtam s élénken világosítja meg, mily különbség van az ugyanazon kérdésekre adott feleletekben, ha különböző embereket és bokrokat kérdezünk ki. A Balaton mellékéről tehát Herman 45 vonyója helyett kerekszámban 500 vonyónév s 300 synonyma került elő s meg kell jegyeznem, hogy a mennyiben e neveket mindketten külön-külön, egymástól függetlenül, egymás munkáját nem ismerve fixiroztuk, s az egyezések mégis pontosan összevágnak, a tévedés valószínűsége a lehető legkevesebb. Az alábbi jegyzékben a Vas János és az én feljegyzéseimet összegezve foglalom össze, a megállapított egyezésekkel úgy, a mint azok a parton egymásután következnek Tihanytól Tihanyig. Mielőtt e jegyzék felsorolásába kezdenék, meg kell emlékeznünk bizonyos elnevezésekről, melyek a tó fenekére vonatkoznak s így tényleg par excellence vizi elnevezések s a parttól függetlenek. Ezek az ú. n. akadok, boczkák és küek. Az akadó a fenéken az a rossz hely, a hol a háló megakad s a mely a hálót összetépi s épen ezért kerülni kell. A halgazdaság szempontjából a boczka és a kű már sokkal fontosabb, a mit a fonyódi vén halászok így magyaráztak meg: «A hal a bocz- !kán végzi összegyüvételét és a kiien a fürdést; boczka kemény agyag pad, se kü, se föld és tisztának köll lenni, másként nem gyün rá a hal; a kü, az likacsos, olyan mint a torma reszelő s ezen fürdik a süllő, fogas meg a keszeg.» Ezek a boczkák, küek es akadók a zalai és veszprémi partokon csak szétszórtan fordulnak elő egyesével, míg a somogyi parton Bataton-Berénytől Fonyódig egész sűrűn sorakoznak egymás mellett. Zalában és Veszprémben a következő magányos boczkák, kövek és akadók vannak: 1. Tördemicz: Boczka; 2. Badacsony- Tomaj: Kövestanya; 3. Balaton-Udvari: Vakakadó; 4. Balaton-Füred: Kőmejedalja; 5. Paloznak: Akadó; 6. Vörös-Berény: Három pincze eleji akadó; 7. Balatonfő- Kajár: Akadó; 8. Eokszabadi: Három akadó; 9. Tihany: Akadó; 10. Gyenes-Diás: Hévvíz előtti boczka. Ezek a magányos, az egyes kövek, akadók és boczkák, melyeket fixirozni is lehetett. A somogyi vízben tömegesen előfordulók a következők: A) Balaton-Berény határában Keszthelyről jövet és Balaton-Keresztúr felé menet : 1. Hosszú köves, 2. Öreg köves, 3. Sárga boczka, 4. Akadályi boczka, 5. Pásztorházi boczka, 6. Aszói boczka, 7. Bandir boczka, 8. Szényel boczka, 9. Kis kövecs, 10. Öregkü, ll.Visikü, 12. Hegyeskü, 13. Határboczka. B) Balaton-Keresztúr határában Berényből jövet, Fonyód felé menet: 1. Határkő, 2. Békő, 3. Kiskuti kő. C) A fonyódi vízben: 1. Agostonkő, 2. Öregkő, 3. Kongatókő, 4. Boczka, 5. Határi kő, 6. Marczinkó, 7. Temetői kő Megjegyzem, hogy a fonyódiak közül pontosan fixirozni csak a Boczkát lehetett, a többit alig lehet, mert azok, kik ezeket még halászták vagy meghaltak, vagy kiköltöztek, s mert azok, kik e neveket még ma is tudják, egyáltalában nem tudják, hogy e helyek hol feküdtek, s ha tudni vélik is, magukkal és egymással ellenmondásba keverednek. Annnyi bizonyos, hogy a Kongató 2, a többi öt 3 meteres vízben, a Boczka még ennél is mélyebb vízben van. A vonyónevek felsorolását Tihanynyal kezdjük, nemcsak azért, mert ez a Balatonnak partjaiban legjobban kifejlett s így a halászatra legalkalmasabb helye s így kétségtelenül annak legősibb halászfészke, hanem azért is, mert ennek vonyóneveit már Herman is kezdte gyűjtögetni. Herman Tihanyból 36 vonyót sorol fel szám-
