Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
Balaton-melléki lakosság néprajza. 319 maga munkája után való bírása» ; ezt csak úgy képzelhetjük el, hogy kevesebb volt a halász mint a halászható terület s lia valamelyik halász a terület egy még el nem foglalt részén kezdett dolgozni, az az övé volt s azt tőle el nem vehették ha csak a maga jó akaratából ott nem hagyta. A 11. articulus bizonyítja, hogy a czéh felekezetileg exclusiv természetű volt ; az abba való felvétel ára hat forént volt, egy pár szövétnek s az áldomás szóban összefoglalható két kenyér, két tál étel és tíz iccze bor. Ez 1713-ban volt így; de a czéh később élt az utolsó articulusban adott jogával s felemelte a felvételi díjat 12 forintra s a bor mértéke sem az iccze, hanem a czéhkorsó volt. A XIX. század első negyedében a czéhbér ÍOO frtra emelkedett, utóbb azonban ismét leszállt felére. Hogy a czéhbeli ember fia a felvételi díj felét fizette, nem volt az articulusban kimondva, úgy látszik, tisztán szokásjogon alapult. Ha most végig nézzük azokat a büntetéseket, melyeket a czéh a czéhkönyv- ben foglalt bejegyzések szerint, több, mint száz év alatt «közönségesen» kirótt, a keszthelyi halászság böcsületére kell felemlítenünk, hogy tolvajlásért csak egyetlen egy ember bűnhődött; 1740. aug. 21-én Baksa István uramat ítélték el, «mert halásztársának a horgát tolvaj módon elvette, s így hitét megszegte» ; az ítélet 4 foréntra szólt (az articulus 4. punctuma szerint), a bírák azonban humánusak voltak s «tekintve szegénységét, kettőt elengedtek, de új hitet is kell tennie». A legtöbb büntetés azért járt ki, mert a misét elmulasztották. Halászember kedvencz tápláléka a hal ; a halra pedig mást, mint bort, inni nem lehet; halászlé és bor pedig kétszeresen ízlik, ha társaság van hozzá; ezen oknál fogva a czéhkorsó elég gyakran ürült ki vidám mulatozás közben. Hogy ez a mulatozás nem épen simán folyt le mindig, kitűnik abból, hogy a böcsületes czéh szükségesnek látta statútumokkal és punctumokkal szabályozni ezeket a csöndes mulatozásokat. Szólnak pedig azok a következőképen : «Az czéhbeli mesterembereknek a jó és dicséretes rendeknek köztük való megtartására egyező akaratból condált statutumi és punctumi így következnek: «1. A mulatás senkitől nem tilos, de úgy mindazonáltal, hogy az böcsület egymásnak megadassák és senki lölkivel és más Isten ellen való káromkodásokkal négy forént büntetés alatt szitkozódni ne merészeljen. «2. Senki mulatásnak idején által poharat ne köszönjön, hanem az mellette való czéhbeli társára 33 H büntetés alatt. «3. A ki asztal fölött pohár bort eldönt, egy pint bor az büntetése, az ki pedig az poharat eltöri, tartozik megvenni. «4. Ha valamelyik mester tiszteletlen szóval illeti másik halászmestertársát, annak is büntetése í> 50. «5. Senki az asztalra aluvásnak okáért ne dűljön és az asztalt tányérral ne koczogassa, hanem szép rendesen viselje magát sub poena 33. «6. Ha valamelyik halászmester az czéhire akaratja nélkül (mondott) valami igében halászmestertársára főbíróhoz menne panaszra, annak is poenája ................ ( nincs kiírva). «7. Senki mulatásnak idején czéhnlester akaratja nélkül helyét meg ne változtassa, hanem megtartsa; büntetése í> 33. «8. Ha valamelyik halászmester az asztaltól kimegyen, tartozik mellette való társának kezét fogni ; úgy szintén, ha szálására mégyen is, tartozik czéhmesterétül elkéredzeni ; úgy hasonlóképen az czéhnlester, ha megborosodván, lefekszik, tartozik
