Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A B a la ton-me lié ki lakosság néprajza. 313 meg az öreg halászoktól : A tiszai halászok a Balaton déli medenczéjében bérelték ki a vizet, az bizonyos, hogy Badacsony-Tomaj vize hozzájuk tartozott, de hogy mely vizeket halászhatták még, azt nem tudták megmondani; B.-Tomajban emlékeztek a tiszai halászok közül a rácz VARGuezÁ-ra, ő volt a bérlő s az öreghálót ő hozta be a Balatonra; Szigligeten a tiszai halászok bejövetelét 1864-dik évre tették s hozzáfűzték, hogy vagy 4 esztendeig halászták a Balatont, a mi egybevág a balaton-edericsi halászok azon bemondásával, hogy a szegedi halászok 1866—68 felé jártak itt; az öregháló behozatalát az edericsiek is a szegedieknek tulajdonítják, sőt tudják azt is, hogy annak kezelését ezektől először a meszes-györökiek tanulták meg s azok hozták divatba Edericsen is, a mit Meszes-Györök halászai is megerősítettek. A szegedi halászokra emlékeztek a vörsiek is, kik a balatoni halak kipusztulását a szegedi halászok által behozott és meghonosított öreghálóknak tulajdonítják. Végül a tiszai halászok nyomára akadtam Tihanyban is, melynek halászai a szárnyas varsát és az apacs nevet mondják a szented vagy tiszai halászoktól átvetteknek. Mindezekből látjuk, hogy a hatvanas évek derekán egy egész csoport tiszai halász szállta meg a Balaton egy részét s halászott évekig ott, hogy azontúl is az általuk meghonosított öreghálók kezelését a Balaton mellett tiszai halászokra bízták s így pontosan rámutathattunk azokra az érintkezésekre, melyekből a halnevek szókincsében előforduló tiszai elemek származnak, valamint arra a korra, a mikor ez a kölcsönzés történt. A Dunamelléki kölcsönzések forrását Balaton-Füreden, Tihanyban és Kenésén jelölték meg. Balaton-Füreden ugyanis meg lehetett állapítani, hogy az utolsó bodon- hajó 1881-ben pusztult el; a bodonhajók kipusztulásával a deszka- vagy lenta-hajók kerültek forgalomba s ezeket Komáromból hozták, a hol előbb a velők való bánást megtanulták. Mindezt megerősítették a tihanyi halászok is. Ezt erősíti meg Herman is, ki szintén mondja, hogy a tihanyiaknak «ma komáromi hajóik vannak» (427. 1.) A kenesei halászok szerint a komáromi deszkahajót Kenésén hozták először a Balatonra és pedig a hetvenes évek elején, csak utánuk vettek a fürediek és tihanyiak lenta-hajókat s a keneseiek ez adatait még a bogiári és lellei halászok is megtudták erősíteni, mert azt mondták, hogy abban az időben a bodonhajó Keszthelytől Kövesdig mindenütt megvolt s csak onnan Kenéséig használták a komáromi deszkahajókat. S ezzel megjelöltük azt az utat, a melyen a halnevek szókincsének dunai elemei a Balaton mellé jutották. Végül Fertőmelléki kölcsönzésnek egyetlen szavunk, a jegeskeszeg, látszik, s ennek a fertői hatásnak a nyomozása egy érdekes iparról juttatott adatokat kezembe. Badacsony-Tomajon hallottam először, hogy ott valamikor (?) soproni németek jártak, azok a Balaton mellett azonban nem halásztak általánosan, hanem különösen küszt fogtak, annak pénzét (pikkelyeit) levakartatták és a küszt magát többnyire elásták ; ezt a küszpénzt állítólag Bécsbe küldték, a hol abból gyöngy- és tükörfoncsort készítettek. Ez adatokat Tördemiczen egészítették ki; a tördemicziek szerint a halászok Fertőmellékiek voltak, s noha azt senki sem tudta megmondani, hogy a küszpénzt mire használták, de tudták, hogy Esterházy halászbérlője Rechnitzer volt az, a ki kiszpénzt vakartatott. A balaton-edericsiek a fertői német halászok idejövetelét a hetvenes évek elejére tették. Hasonló üzlettel egy ideig a fonyódi RoSENBERG-ek is foglalkoztak, a kik a garda pénzét vakarták s bécsi fontját öt forintért küldték Bécsbe, de aztán felhagytak vele. Ime tehát a hetvenes évek elején a Fertő mellől német halászok jöttek ide küszt vakarni, azok természetesen
