Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 305 zsidó bérló' kezében volt. De ugyanakkor eró'sen kifejlődött már a végső kialakulás képe is; a bérlők közt egy — a RosENBERG-család — annyira meggyarapodott s bérleteit fokozatosan annyira kifejlesztette, hogy akkor, mikor 1893-ban a helyszíni kutatásokat megkezdettem, a Balaton víztükrének csaknem 2/3-át már a Rosenberg- család bérelte Kenésén, Tihanyban és Fonyódon felállított három állomásával. Innen csak. egy lépés volt már ahhoz, hogy az egész balatoni halászat egy kézre kerüljön s ezt a lépést nem a zsidó bérlők tették meg. 1900. január 1-étől kezdve a Balaton egész víztükrét bérbe vette egy részvénytársaság, mely a legmodernebb szerszámokkal igyekszik a Balaton halászatát kihasználni s ■— legalább szerződése szerint — arra is törekszik, hogy okos halgazdaságot űzzön, s necsak a halat fogja, hanem annak szaporítására és tenyésztésére áldozatokat is hozzon. A birtokelosztások, mint említettük, sok helyütt sajátos állapotokat teremtettek. így p. o. a zánkai viz oly kicsiny, hogy a törvény szerint a húzóhálóval meghalászni nem lehet, hacsak bérlője az akali viz bérlőjével nem huzat, a kivel aztán a fogáson osztozkodnia kell. Lellén a viz egyeseké volt ; volt olyan gazda is, a kinek vize egy méter keskeny szalagban nyúlt be a parttól a tó közepéig; ő maga persze nem halászhatott rajta, de bérbe adhatta. Azzal, hogy most a Balaton egész tükrét egyetlen társaság vette bérbe, ezek a sajátos állapotok elvesztették jelentőségüket és sajátosságukat is. Én magam a tó halászatát 1893-tól 1900-ig tanulmányoztam s így azt utolsóelőtti állapotában ismertem meg. A sokbérlős rendszer idejében ugyan már sok ősi szerszám kipusztult, de sok megmaradt. A fölött, a mi még megmaradt, meghúzta a lélekharangot a részvénytársaság szerződése, mely a nép kezén semmiféle halászszerszámot meg nem tűr, partjait csendőrrel őrizteti s maga csupán nagyipari szerszámokkal dolgozik. Mindaz, a mit e sorokban megírtam, a birtokjogi viszonyokra nézve csak egészen általános jellegű tájékozódást kíván nyújtani; ezek történetét megírni egészen más feladat. Ehhez minden egyes birtokos család és intézmény levéltárát külön-külön át kell kutatni, a halászati szerződéseket kikeresni s azokból kell a balatoni halászat történetét megvázolni. S azokból, sajnos, ma már annyi elpusztult, hogy az a kép soha sem lesz — teljes. Azt a néhány történeti adatot, a mit nem a rendszeres kutatás, hanem csak a véletlen juttatott kezembe, a maga helyén, leírásomba beszövöm ; vajha akadna szakember, ki azok gyűjtését rendszeresen eszközölhetné, mert igen-igen sok kérdésben nyújthatnának azok felvilágosítást. A balatoni halászember. Az a körülmény, hogy a falu mellett ott terül el a Balaton vize, magával hozta, hogy minden ember megpróbálkozott a halászattal. Kicsiben-nagyban, nyíltan és orozva, ifjan vagy vénen mindenki foglalkozott vele hosszabb-rövidebb ideig. S a Balaton-melléki 50 község népe ért is mind a halászathoz. Igaz, hogy néhány község az utolsó időkben teljesen elhagyta a halászatot, de ezt rendkívüli körülmények idézték elő. Endréd és Kőröshegy népe ma azt mondja magáról, hogy ők halászok soha sem voltak, de azért a csendőrség máig is foglal le hol egy szigonyt, hol egy borítót. Persze e két község a Balatontól távolabb fekszik s ma már, mikor az orvhalászat nagyon nehéz és veszedelmes dolog, a nagyhalászat pedig a bérlők kezén van, nem is érdemes vesződni vele. Kiliti népe p. o. szintén évtizedek óta nem halászsza a Balatont ; a vizet Hecht bérli, az pedig siófoki és fokszabadii embereket dolgoztat. De azért Kiliti népében a halászvér nem nyugodott ; ott volt a Sió, melyet ők mindig Göré-nék A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. 2. rész. 20
