Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
296 A Balato n-mellóki lakosság néprajza. fesz (— az angol yes-szel), Jöttment, Juczi, Julcsa, Kamilla, Kisasszony, Kóbi, Laczi, Léni, Manczi, Menczi, Mila, Penész, Regina, Szenka, Urfi. A Balaton mellékének 50 faluja közül — legelő híján — ma már igen kevés az olyan bely, a hol a gulya az év nagyobb részét az Isten szabad ege alatt tölti. Következésképen ma már a Balaton mellékén hiába keressük a régi pásztoréletet; nemcsak a legelők, az erdők is megfogytak, vége már azoknak az időknek, mikor p. o. annyi erdeje volt B.-Fürednek, hogy a somogyi Endrédből a disznókat ide adták makkra. De balatoni pásztoréletről már csak azért sem beszélhetünk, mert a mai pásztoroknak 9/10-e egyáltalában nem is balatoni ember, hanem vagy belső Somogyból, igen gyakran Vasvármegyéből (különösen az uradalmi pásztorok), belső Zalából vagy a Bakonyból való, a hol a pásztorélet még virágjában van, onnan hozzák magukkal tudásukat, művészetüket s a dunántúli pásztorember minden sajátosságát. Ha egy ilyen pásztort megismerünk, fogalmunk van a többiről is. A Balaton mellékére került pásztorok egy typikus alakja Horváth Albert, a kenesei gulyás. Mikor megismertem, 37 éves volt, Jurtán született, írni, olvasni nem tudott, katona nem volt s büntetlen előélete volt; ez mind igen fontos körülmény, ha a pásztor tudásának forrásait kell megállapítanunk, mert a nép fiának az iskola, a katonaság és a börtön azok a mesterei, a honnan olyanokat tanul, melyek a saját lelki világának megnyilatkozásait teljesen átformálják. Tizenhárom éves koráig Teésen élt, azután 9 évig Kis-Kesziben béreskedett, majd Fülén 2, továbbá az Antónia-majorban, Küngösön, Ecsin, Polgárdiban 1—1 évig szolgált, végül 7 év óta Kenésén gulyáskodik; vármegyéjének határait tehát soha át nem lépte. Élete egyhangúan folyik ; április derekán, husvét táján, Szentgyörgynap körül elhagyja marhájával az istállót s a szabad ég alatt marad — ha a hó engedi — deczember elejéig, Miklósnapig ; legelője a Magospartok alatt a Csucsosparttól a kikötőig terjed. Reggel 2—3 órakor kei, vállára veti tarisznyáját, kezébe veszi botját s a gulyát lehajtja a Balatonhoz; ő maga a Balatonban mosdik. Reggel 9 órakor kenyeret eszik, minden második nap délben hoznak neki ebédet Hosszúmezőről, a hol a felesége lakik az öt gyerekével; az ebéd bableves és krumplikása jó zsi- rosan; a vacsora megint kenyér. Egy kenyér súlya 40—45 font s az elég egy hétre ; ha olykor-olykor a pásztor haza kerül, a kenyérmaradékot gyermekei közt osztja szét: ez a nyúlkenyér. Itala a viz, pálinkát egy hónapban egyszer kap, de nem eseng érte. Ha aztán a hó lehull, a marhát istállóba hajtja, ott eteti-itatja, takarít neki eleséget, ganézza alulról, vakarja, hogy a tetű meg ne lepje. Télen ő is jobban él, a sürü krumplira, a prószára, a kukoriczakására disznóhús is kerül. Ruhája nyáron gatya, ing, pruszlék, télen mándli, nadrág, csizma, télen-nyáron könnyű puha kalap; sipkát nem visel, attól a feje fáj. Órája éjjel a fiastyúk, a gönczölszekér, a kaszás a sánta Katával, a ki a kaszásoknak viszi az ennivalót, a köröszt, meg a hajnalhasadás; nappal a nap állása után igazodik. Kitanulta már az időjárást is, tudja, hogy eső lesz, ha éjjel nagyon sürü a csillag, ha a Balaton vize magától nagyon megzavarodik és habzik, ha a hegyek őszszel pipáznak ; szél lesz, ha a tihanyi partok két vége felválik, ha a vasút zöreje Almádi felől hallszik ide, ha a marha bogaras, ha a harangos tinó az állásnál megrázza a fejét, stb. Horváth uram conventiója különben 30 mérő, és pedig 8 mérő búza, 16 mérő rozs és 6 mérő árpa, ezenkívül kap 30 frt készpénzt, 20 font sót, 20 font birkahúst, egy házi kertet, két öl fát és lakást; a fizetés napja, Szent-Mihály, Újév, Józsefnap és Szent-Iván napja. A falupásztorok conventióját a pásztorkönyvbe írták
