Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
290 A Balaton-melléki lakosság néprajza. Ebből természetszerűen az következnék, hogy az állattenyésztés a Balaton két partján is meglehetősen egyforma s a rétek és legelők e sajátos megoszlása mindössze az istállózási rendszert befolyásolja. Ám, ha csak nagyjában is figyelembe vesszük az állatállományra vonatkozó kimutatásokat, s látjuk, hogy a déli parton szarvasmarha és sertés 5O°/0-kal, ló 68°/0-kal, juh 33°/0-kal van több, mint az északi parton, legott kitűnik, hogy a fenti adatok csakis a rétek és legelők területét jelzik, de minőségüket meg nem mutatják, pedig hogy a minőségben a különbségnek nagynak kell lennie, bizonyítja az állatállományban való különbség nagysága. A rétek és legelők minőségében levő különbséget megvilágítják az 1885. évre vonatkozó kataszteri becslőmunkálatoknak az előleges tiszta jövedelem megállapítására vonatkozó részletei. Ezek szerint a rétek holdankinti tiszta jövedelme az északi parton 6'50. a délin 6-76 frt s így a déli part rétjei már ezen minimális megállapításban is 026 frttal értékesebbek, mint az északi part rétjei; legsilányabb rétje van az északi partnak Zalaváron (2-71 frt), a délinek Siófokon (2 70 frt), legjobb rétje van az északi partnak Almádiban (13’50 frt), a délinek Zamárdiban (8*82 frt). — A legelők holdankinti előleges tiszta jövedelme az északi partra ugyanazon munkálatok alapján 0.77 frtban, a délire azonban J'99 frtban volt megállapítható, a minimális holdankinti tiszta jövedelem csak 0'40 frt s ezt az északi parton 9 község (Bal.- Füred, Aszófő, Örvényes, Udvari, Akaii, Zánka, Rendes, Salföld, Tördemicz) érte el; a maximum az északi parton Szigligeten 2‘28 frt-ig emelkedett. A déli parton a legsilányabb legelő B.-Magyarodon (0'45 frt) van, a legjobb B.-Szt-Györgyön (4‘43 frt). E kulcsok felhasználásával kiszámítván az egyes partok rétjeinek és legelőinek jövedelmét, kitűnik, hogy a déli part rétjei és legelői összesen átlagban csaknem 2 '/2-szer (=140°/0-kal) jobb minőségűek, mint az északi partnak az állat- tenyésztés czéljaira való s csaknem ugyanolyan nagyságú területei, a miből immár teljesen megérthető, hogy az állattenyésztés az állatfajokra való tekintet nélkül a déli parton átlagosan 5O°/0-kal nagyobb, mint az északi parton. Az állattenyésztés háttérbe szorulásának egyik okául a rétek és legelők fogyását említettük; ennek a nagyságát is megállapíthatjuk legalább az 1885-től 1896-ig terjedő időszakban a földadó-kataszter és a mezőgazdasági statisztika adatainak alapján; a Balaton mellékén a rét és legelő 1885-ben összesen 45.131 k. h. területet foglalt el, mely 1896-ig 43.244 k. holdra szállt le s így a rét és legelő területe 1887 k. holddal vagyis 4ü/0-hal csökkent, melyből a rétre 297 k. h., a legelőre 1590 k. h. jut. Epen a mezőgazdasági statisztikából tűnt az ki, hogy a rét és legelő fogyása országos s a Dunántúlra kiválóan jellemző jelenség s a Balaton melléke is ezt tükrözteti vissza. A Balaton mellékének mint egész hazai állattenyésztésünknek is legértékesebb állata a szarvasmarha; ezek száma az 50 községben 25.307-et tesz ki, melynek '2/b-e az északi, 3/ö-e a déli partra esik. Az északi parton három olyan község van, melyekben a szarvasmarha száma százon alul marad (Almádi, Kövesd, Rendes), de csak egy van olyan, a melyben 1000 fölé emelkedik (Keszthely). Már a déli parton a minimum is 201 (Ordán) s hat olyan falu van, melyben a szarvasmarha száma az 1000-et meghaladja (B.-Magyaród, B.-Szt-György, Lengyeltóti, Endréd, Kiliti és Fokszabadi); ezek közül Lengyeltóti (mint latifundiumos hely) 1779 darabbal éri el a maximumot. Míg egyáltalában egy gazdaságra 2 1 marha esik, de
