Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A a Balaton-melli lakosság néprajza. 281 hegyvám lendíthette fel, mert az articulus megtiltotta, hogy a bort a hegyvám beszedése előtt vízzel, alma- vagy körteiével össze keverjék; a ki ilyen kevert bort dézmába adott vagy tiszta bor gyanánt adta el, vagy 12 frttal büntetődött, miből 2/3 az uraságé, 1/3 a helységé, vagy mindenestől 25 pénz bírságot fizetett és az uraságnak a hegyvámba kevert helyett jó bort adott, illetőleg a vevő ember kárát megtérítette (21.). Mértékül kizárólag pozsonyi akót és icczét volt szabad használni, az icczén és akófán vagy a nemes vármegye biliegének vagy a vármegye tisztje pecsétjének rajta kellett lenni s adás-vevésnél a bort mindenkor egy hegymester vagy egy esküdt jelenlétében kellett megakolni. A ki ez ellen vétett, ha nemes ember volt, 4 frttal, ha nemtelen, 12 pálczaütéssel büntetődött, ha vidéki 4 frt erejéig megzálogoltatott (33.). Minthogy a gazdák közt a legtöbb pörösködés az adás-vevés körül támadt, ennek «eltávoztatására» a hegybíró és esküdtek tudta nélkül alattomba szőlőt vásárolni kezdetben 24 frt, később 4 frt vagy 12 pálczaütes büntetése és az eladás semmisége alatt tilos. Minden adás-vevéshez hozzá kellett járulni az uraságnak, a vér szerinti atyafiaknak és a megyés szomszédoknak; az adás-vevésen az eladó félnek mindenkor jelen kellet lenni s a fölvalló levelet keze keresztvonásával megerősíteni (23.); ezenkívül minden szőlőbeli eladást a hegykönyvbe is be kellett Íratni: «ki által és kinek mely napon és esztendőben adatott el, hogy azután idővel, midőn szükség hozza magával, minden szőlőnek eladása világosságra jöhessen » (24.). Ha valaki a szőlőeladás ellen óvást akart emelni, az eladástól számított egy év alatt kellett megtennie, «mert törvénytelen dolog volna, hogy miután a megvett szőlő másnak több évi serénységével és költségével megjobbíttatott, a rajta tett iparkodásnak megtérítése nélkül a vételáron vétetődjék vissza.* Más az, ha valamely vérág vagy törvényes successor avagy szomszéd távol lévén és az eladást meg nem tudván, az említett idő alatt meg nem jelenhetett, úgy az ilyen, mint az árva és a ki gyermeki sorban maradott, maga igazságát el nem vesztette, hanem az eladott szőlőt, ha tapasztalható jobbítás vagy kár, böcsü szerint, ha pedig se kár, se jobbítás nem lesz rajta, azon áron, a melyen a helységbeli fölvalló levél vagy az alkuban jelen volt hiteles személyek vallása szerint eladatott, megnyerhette s a jelzett okok bebizonyításával minden hosszas pör nélkül a bírák ítélete alapján átvehette (24.). A poros eljárást is pontosan megállapították. Ha valamely instans, atyafi szomszéd vagy adósságot kereső ember valamely gazdának szőlejéből, mely hegyvám vagy a földesurának járó egyéb adomány alatt áll, örökséget, just, törvénytételt, megelégítést vagy foglalást kívánt, perét csak szüret végeztétől Szt-Gergely napig indíthatta meg; azontúl a szőlő munkája folyik s ez alatt hasonló ügyekben a törvénytétel és foglalás eltiltatott. A perindító először a földesúrtól tartozott com- missiot (engedélyt) venni a hegybíróra, a hegybiróság erre a keresett félt megintette, egyszersmind a peres szőlőtől eltiltotta, a miért az intő és tiltó esküdtnek 12 pénz járt; ezután a hegybiróság a feleket 15 nap alatt beidézte, kihallgatta, vallomásaikat, hitletételüket a nótáriussal «igazán érthetőképen» felíratta, ítéletet hozott, azt is írásba foglaltatta, az egészet az uraságnak beküldte s a végrehajtást csak annak engedélye után íoganatosította (25., 26. és 28.). Ha valaki pőrét «megáltal- kodás» czímén vesztette el, vagyis az idézésre nem jelent meg, a megyei főtiszt comissiója mellett a végrehajtás után perújítással is élhetett (27 ). Az ítélet végrehajtásának ellentállni kemény megtorlással járt. A ki a bitangok') marhát behajtani nem engedte vagy a már behajtott marhát erőszakosan
