Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Ba laton -me Hé ki lakosság néprajza. 273 hordó, azon vitték haza, aki nagyon elázott. Ez a pinczeszerezés így folyt nap-nap után, ma egyiknél, holnap a másiknál, most névnap, születésnap, máskor disznóölés, nagy halfogás stb. czímen, s valóban csodálnunk kell azt a physikai szervezetet, a mely ezt az életet hónapokon át kibírta. Ha birta is, nem sokáig birta! A zalai oldal szöleiben sok helyütt találkozunk kőkeresztekkel; a felirat elmondja, hogy az Úrnak engesztelésére emelte egy özvegy asszony; a nép hozzáteszi, «mert az urát pinczerezés közben ütötte meg a guta.» Ennek a dorbézoló életnek a napja ma már leáldozott a phylloxera eszükre térítette az embereket s ma már szőlő- művelésüket gazdaságos alapra helyezik s többre becsülik, ha borukat jó pénzen eladhatják, mintha maguk elpinczeszerezik. * A szőlőhegy életét a személy és vagyonbiztonság szempontjából ma a mező- gazdaságról és mezőrendőrségről alkotott 1894: XII. törvénnyczikk szabályozza. Ez a törvény egységesen intézkedik úgy a szőlők, mint a szántóföldek, rétek, legelők stb. őrizetéről s a rendtartást a község kezéből csak ott veszi ki, a hol a szőlő- művelés érdekeinek előmozdítására hegyközségek alakulnak; hegyközségek megalakítását azonban a törvény csak megengedi s épen nem teszi kötelezővé s az engedélylyel az országban ma kevesen élnek. Ott, a hol hegyközség alakul, ez ön- kormányzati alapon áll, ügyeit első sorban a hegyközségi közgyűlés, másodsorban a hegyközségi választmány, harmadsorban a hegyközségi hegybíró intézi, költségeit az ezek fedezésére kivetett hegyközségi járulékból fedezi, gondoskodik a rendtartásról, a személy- és vagyonbiztonság védelmére felesketett hegyőröket alkalmaz, a kik a mezőőrökkel együtt teljesen sz idézett törvény szerint tartoznak eljárni. A XVIII. században a szőlőhegy életét megyehatóságilag hozott hegyarticulu- sokkal szabályozták, melyek végrehajtását községenkint külön hegybiróságra bízták. Minden községben, a hol szőlő volt, megalakult a paraszt hegybiróság, ez megkapta s a «hegykönyv»-be beíratta az articulusokat s a hegy életére, rendtartására azok szerint ügyelt fel. Igaz, hogy ezek az articulusok csaknem évtizedenkint módosultak, szaporodtak, alkalmazkodván az új országos törvényekhez és a helyi viszonyokhoz, de általában egy-egy időszak állapotainak hű tükrét adják Kutatásaim közben sikerült megtalálnom és megszereznem a Balatonmellék legkiválóbb bortermő hegyének a Badacsonynak a XVIII. századból való hegykönyvét, mely most a M. Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának tulajdonát képezi s az alábbi sorokban ebből a forrásból merítem azokat az adatokat, melyek együtt a XVIII. század hegyéletébe világítanak be. Badacsony-Tomaj hegykönyve már külsőleg is igen értékes és szép darab; kötése a magyar renaissanace typikus bőrkötése, a melyben a nemzetközi motívumok magyaros jelleggel vannak alkalmazva. Megvan benne az egymáson átszövödő szalagdísz, mint jellegzetes renaissance keret, melyet tudvalevőleg a debreczeni könyvkötők, Grolier-utánzatul különféle színnel kifestettek ; a négy sarokdíszt a középső mezőben virágcsoportozat egészíti ki, mely utóbbi szintén magyaros ; feltűnően magyaros azonban benne a szalagkeretek közé elhelyezett virágcserép a belőle hullámos vonalban kiemelkedő rozmaringgal. Ezt az elsőrangú és gyönyörű munkát még érdekesebbé teszi az, hogy az árát is tudjuk; az utolsó lapon levő feljegyzés szerint készült 1756-ban s fizettek érte a compactornak 5 frtot. A kötés felső lapjának valamivel több mint egynegyed részét mutatja be 61. ábránk. 18 A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei, ül k. 2. r.
