Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-mei léki lakosság néprajza. 229 fodros inget öltöttek magukra s a nyakat és vállakat — a férfiak nyakravalójának megfelelően — visszahajló gallér módjára a finom gyolcsból való csipkés-fodros smizli borította. A péntőt a lányok és asszonyok úgy viselték, mint a férfiak a gatyát; fehér vászonból volt, leért a bokáig s a pártázata tói — vagyis korczától — le az aljáig csak úgy Te volt redezve, mint a gatya s hívták is redes péntőnek. Ez elé a redes péntő elé kötötték a fehér vászon kötényt, de úgy, hogy már az ing alját is belekötötték s ezzel teljes volt az eredeti, az ősi ruházat. A németség betelepülése azonban mindezen gyökeresen változtatott; mindenekelőtt meghonosult a köczölle, a mi olyan ruhadarab volt, hogy egyesítette magában 57. ábra. Ruházat a Balaton mellékén. a szoknyát és a pruszlit s mely szászainknál p. o. mai napig is megvan Kätzel név alatt; a magyar nő ugyan átvette azt nevével együtt, melyet persze megmagyarosított, de mai napig is tudja, hogy az «nem idevalósi». A köczölle első hatása az lett, hogy a péntő lemaradt, az ünnnepi alkalmakkor és hűvösebb időben használt alsó szoknya vagy bikla lett belőle, persze redek nélkül; második hatása az lett, hogy a rövid ing meghosszabbodott; harmadik hatása pedig az lett, hogy a köczölle maga színes lévén, a fehér kötényt a fekete pótolta, a mit egyaránt viselt asszony is, leány is. A köczölle azonban nem soká uralkodott, felbomlott részeire s helyette külön szoknya és külön rékli jött divatba. A szoknya festett vászon, — a németek utódainál kékfestő karton —, vasárnap és ünnepnapon tarka kásmér vagy batiszt. A németeredetű falvakban a szoknya régen rövid volt s ma is rövi- debb, mint a magyaroknál.
