Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A B a la ton-viel lék i lakosság néprajza. 221 olyankor csak hideget, szalonnát, pörczsültet esznek kenyérrel Télen az uzsonna is elmarad, mert már este Tó-kor van a vacsora, a mi a gazda módja meg az éléskamra tartalma szerint 2—3-féle étel, leves, hús vagy főzelék hússal és tészta. Ez így megy áprilisig. Azontúl a nagy munkaidőig reggel nincs fó'tt étel, hanem inkább csak szalonnát vagy sült húst fölöstökömöznek káposztával. Főtt ételt délben esznek s az ebéd leves, főzelék hússal és tészta. A nap későbben nyugszik s így a vacsora sem J/-6-kor, hanem 8 órakor van s vagy déli maradékból vagy egy-két friss ételből (főzelék hússal és tészta) áll, de a déltől estig való hosszú időt megszakítják az uzsonnával, a mi a tehénhaszonból kerül ki. A művelődés terjedésével természetesen a táplálkozásnak ez a normája sok helyen változik; különösen a kávé nagyon hódít s meglepő módon nemcsak a nőknél, hanem a férfiaknál. Vejszés halászok, kik e mesterséget máig is űzik a Kis- Balatonon, mondták, hogy ha reggel visszatérnek tőreiktől, nem érzik magukat addig jól, míg kávéjukat meg nem itták. A táplálkozás fent ismertetett normájától maga a nép is eltér ünnepi alkalmakkor, a mikor nemcsak többet, de többfélét is eszik. A téli időszaknak egy ilyen többször ismétlődő ünnepe a disznóölés; minden gazda öl 4—5 sertést, melyet torral ünnepel meg s így tor van 4-5 is egy télen. Ilyenkor reggel 6 órakor meleg bor van kalácscsal ; a früstökre csak 11 órakor kerül sor, ez: savanyú leves, hús krumplival és mártással, sült hús uborkával, borral, és tészta. A munkát csak délután 4 óra táján végezik el, akkor a gazda társaival, kik neki a munkában segítettek, kimegy a hegyre a pinezéhez, ott megeszik a magukkal vitt kis húst és kolbászt s isznak esti 7—8 óráig, vacsora idejéig; akkor hazamennek s megeszik a tort. A menyecske erre az alkalomra a disznóorrból csinál levest, utána feladja a disznóorrt tormával, majd káposztát hússal, aztán hurkát, kolbászt és sülthúst, 2—3-féle süteményt (kőtfánkot, tojásfánkot stb.), a gazda pedig gondoskodik arról, hogy legyen «borelég». Eltoroznak így éjfélig s akkor a húst, a kolbászokat, a sonkákat és a zsódérokat (vállcsont) felfüstölik. Hasonlóképen «nagy kalán»-nal esznek a lakodalmakon is, a mit régen a játékos eledellel vagyis aszalt cseresnyéből főtt levessel kezdtek; játékosnak nevezték azért, mert a magvakat nem a tányérra gyűjtögették, nem is a földre dobták, hanem egymást lövöldözték velük. Minden asztalra került egy-egy féldisznófej eczetes tormával. Lakodalmas ételek még a káposzta, a becsináltak, a paprikások, a baromfi sütve, főzve, rántva, a kása, a mi után a kásapénzt szedték. Mindezekről még a lakodalom leírásánál meg fogunk emlékezni. Bizonyos napoknak is megvannak a maguk ételeik. így újévkor édes káposztát esznek, s akkor egész évben lesz pénz a háznál. Húshagyókor kőttfánk minden háznál van. Karácsonkor pedig minden háznál kell kocsonyának lenni (az első disznóölés deczemberben van). Ezek után még csak néhány ételfajt sorolok fel, melyek vagy igen kedveltek a Balaton mellékén, vagy, a mennyire eddigi elterjedésük ismeretes, balatonmelléki különlegességeknek tekinthetők. Kairabócza vagy kudari leves : az aludt tejet felmelegítik, belőle lukas kanállal a túrót kiszedik, felforralják tojással, tejfellel és kevés liszttel felhabarják s «tészta alá» vagy «kenyér alá» eszik. Krumpligánicza : a krumplit meghámozzák, fazékba aprítják, megfőzik, leszűrik; a levesbe zsírban sült vöröshagymát tesznek és paprikát meg reszelt tésztát vetnek
