Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
220 A Balaton-mei léki lakosság néprajza,. jesen megszűnt, a mi még van az uradalmakon, abból a nép vajmi keveset kap s ez megdrágította még a birka árát is. Marhahús a legritkábban kerül a polgárember asztalára, mert marhát ezekben a kis falvakban vajmi ritkán vágnak s a mészáros egyáltalában nem biztos abban, el tudja-e adni frissiben az egész marhát, ha vág. A bromfit főképen ünnepi alkalmakra tartogatják s olyankor nagy pusztítást visznek véghez bennök, rendes táplálékul azonban nem szolgál. Itt említjük még fel a tehénhaszont, tejet, vajat, túrót stb., melynek a táplálkozásban kiegészítő szerepe van. A növényi eredetű tápanyagok közül a már említett kenyéren kívül a biirgo- nyának és káposztának van kiváló szerepe; a kamrában ott találtuk a káposztás tunkot, az udvaron a krumpli vermeket. Ha burgonya bőven terem, solc család — különösen a szegénységből — egész télen azzal tartja magát s ha van is sertéshús, azt inkább a szőllö munkáltatása idejére tartogatják. A többi főzelékfélének - bab, borsó, lencse — ezek mellett egészen mellékes jelentőségük van. A balatoni embernek itala a bor volt, de csak volt; a míg sok bora termett, borkezelése annyira kezdetleges volt, a kereskedelmi utak olyan fejletlenek voltak, hogy borát értékesíteni nem birta s maga itta meg; a régi kezeléssel a bor nem állotta ki a szállítást s mire a viszonyok megváltoztak, a szöllőt elpusztította a phylloxera s ha a gazdának ma valami kevés bora terem is, megtartja magának, ha csak a végszükség nem kényszeríti az eladásra. A balatoni ember igen sok bort meg tudott inni s nem vállalt el munkát «borelég» nélkül, vagyis ha annyi bort nem kapott, a mennyit ő elégnek talált. A szöllők pusztulása, sajnos a bor helyett a pálinka ivását tette általánossá, szerencse, hogy a nép ennek élvezetét nem hajtja túlzásba s bizonyos az, hogy a Balaton mellékén pálinkától sokkal kevesebb ember részegszik meg, mint a mennyi megrészegedett annak idején a bortól. A sör csak lassan terjed, s hogy az újított szöllők némi sikert Ígérnek a polgárnak, úgy a sörnek, mint a pálinkának fogyasztása mind jobban korlátozódik. A táplálkozás rendje persze más télen, más nyáron s más a nagy nyári munkaidőben. Az arató, a kapás és a metsző a nyári nagy munkaidőben már reggel '/2 3—3 órakor felkel s ilyenkor pálinkát kap kenyérrel ; a fölöstök 8 órakor van s áll szalonnából, tojásos kolbászból vagy sülthúsból, melyhez a német falvakban káposztát is szoktak enni, kenyérből és borból, a miből ma már csak mértékkel jut egyre-egyre; az ebédet déli hanrangszókor költik el, áll ezekből az ételekből : leves (borsó — vagy hús —, utóbbi esetben benne van a főtt hús is), káposzta vagy más főzelék disznóhússal, tészta, a mi lehet rétesgombócz, köleskása, kőt- fánk stb., meg bor; az uzsonna ideje 5 óra körül van s vagy tehénhaszonból, vagy gyümölcsből vagy csak egy darab kenyérből, lcőttes tésztából (pogácsa) és nehány korty borból áll; a vacsorát már otthon 8 és 9 óra közt tálalja fel a menyecske s ez áll lencselevesből, a miben egy kis hús is van vagy e helyett valami főzelékből szintén hússal s utána katrabócza vagy csuszkó vagy valami más tésztaféle. Ez a meglehetősen erős táplálkozás persze csak a nyári nagy munkaidő heteire szól, a mikor arányban áll azzal az óriási testi munkával, melyet a paraszt ilyenkor reggeli 3 órától este 8 óráig végez. A rendes táplálkozás sokkal szerényebb. A polgár télen 6—7 órakor kei, akkor pálinkát iszik s egy falat kenyeret eszik hozzá. A fölöstököm 8 órakor van s áll krumpli levesből, frissen sült hurkából s egy kis tésztából, meg, ha van, nehány korty borból. Délben télen nincs főtt étel,
