Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)

Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat

A Balaton-melléki lakosság néprajza.

217

szerkezetére nézve teljesen egyezik vele a balaton-melléki szöllőpásztorok (csősz) kunyhójának régi alakja, a putri, minőt p. o. Balatonfő-Kajár határában az aligai részen fényképeztem le s melyet 51. ábránk mutat be; ez náddal volt fedve, (de van olyan is, melyet kukoriczaszárral fednek), s a nádat még gyepes földdel hányták meg, üregébe két lépcső vezet le, nyilását nádnyaláb zárta el. Volt hátul egy ágasfája, elől két egymásba kapaszkodó villafája ezek tartották a szelement, a

51. ábra. A csőszputri.

szelemenre feküdt a hat fedélfa s ezekre volt ráguzsolva az öt nádtartó lécz. Szerkezetileg ettől nem különbözik a szöllőpásztor mai kunyhója sem, csakhogy ez magasabb s így nincs a földbe ásott része, no meg modernebb s a gúzst benne más drót helyettesíti; ezt az alakot mutatja be 52. ábránk Vörös-Berényből.

52. ábra. A csőszkunyhó.

A szöllők főépülete a pincze vagy prőshdz. Ma már ezek rendes épületek, melyek két helyiségből állanak a prősházból és a pinczcből. A prősháznak van egy ajtaja, sőt sokszor ablaka is, a pincze felőli sarkában áll a pros és a szüreteléshez szükséges mindenféle szerszám (a mi itt nem fér el, felkerül a héjba), a másik sarkában nyitott tűzhely, a mely mellett folyik a vidám poharazás, a téli pincze- szerezés. A balatonparti lakosság megkülönböztet egy magyar és egy vinczelér (német) pincze typust, a kettő egymástól abban tér el, hogy a magyar pinczének