Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)

Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat

/1 Balaton-melléki lakosság néprajza.

2 i 5

hez, mint azt a képen is látjuk. Néha a mellső kamrarészt nagy kétszárnyú ajtóval látják el s akkor azt kocsiszínnek használják, a mi mellett a gazdasági szerszámokból niég mindig elég sok lei helyet ugyanott, általában azonban ez épületben kevés a változatosság. A telken, majd hátul keresztben, majd a lakóházzal szemben s vele párhuzamosan építik fel, lehetőleg mindig magában áll, mert így, ha tüzet találna fogni, kevésbbé veszélyezteti a lakóházat és az istállót.

Balatonfő-Kajáitól le Lengyeltótiig, tehát a Balaton mezőségi, s ezzel határos északsomogyi részein a pajtáknak egy kiegészítő kis melléképületét képezi csaknem minden telken, hol a pajta végében, hol egyedül állóan a polyvagunyhó, melyben az etetésre való polyvát tartják. Ennek az egyszerű kis épületnek faváza, nádfala és

48. ábra. Az iszling.

nádteteje van s képét 47. ábránkon látjuk Fokszabadiból. Régen ezeket szalmával fedték, s minden évben új szalmát raktak a tetejébe s láttam olyan polyvás gunyhót is, melynek fedelében a legalsó szalmaréteg 10—12 éves volt ; ma már a rendes nádfedél pár évig kitart s csak a nádfalakat újítják meg évenkint.

Ezekre a polyvás kunyhókra rendkívül emlékeztetnek azok a szegényebb telkeken feltalálható nádkunyhók, melyeket a Balaton mellékén iszling vagy lándzsa néven ismernek s megvannak mindkét parton a Balaton egész hosszában Ezek47. ábra. A polyvás kunyhó.