Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-mei Jéki lakosság néprajza. 211 (fazekasokkal); egy cseréptál ára ugyanannyi rozs egyszer töltve, ha a tál mázos, kétszer töltve. Ennek a dóri szónak a Balaton mellett még három változata is van : doli, dojé és kari s úgy ezek, mint az első' előfordulnak a luczázó-énckekben, a mikor is a gyerekek azt kivánják a háziasszonynak, hogy «legyen a kötek lányának akkora -csöcse, mint a dori-kancsó.» Ez a kívánság kétségtelenül a nagyságra vonatkozik, mert a kőröshegyiek szerint a dori-korsó nagy, formátlan, vörös agyagból égetett csúnya edény volt, melynek s csecsin kellett inni. Ha a szoba leírását a kályhával fejeztük be, a konyha leírását a kemenczével kezdjük, mely a konyhának legfontosabb része. A kemencze a konyha hátsó falának középső részét foglalja el s anyagát s alakját tekintve többféle volt. A legrégibb kemenczék úgy készültek, hogy előbb megcsinálták a favázat, azt körülkenték vastagon agyagsárral, aztán begyújtottak, a faváz megsemmisült, a kemencze pedig kiégett. Ilyen kemenczét a Balaton mellékén mutatni már nem tudtak; alakjáról pedig csak annyit mondtak : búbos volt, de nem lehetett pontosan megállapítani, vájjon ez alatt az alföldi búboskemenczék formáját értették-e, vagy mást, a mit azért szükséges megjegyeznünk, mert a búboskemencze a Balaton mellékén ma egyáltalában nincsen meg Ezeket a kemenczéket azok a téglából rakott kemenczék váltották fel, a melyeknek szájok földszint volt; ezeknél a kemencze szája elé a földbe mintegy félméteres gödröt kellett ásni, s a gazdasszony abba állott be, mikor 14* 44. ábra. Kályhák. 45. ábra. Konyhakemenczék.
