Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
14 A Balaton-melléki lakosság néprajza. fogantatására felszentelt kápolnája a páli Szent Vincze leányainak intézetében s végül egy Szent Zsófia tiszteletére felszentelt kápolnája Festetich gróf kastélyában. — Az ev. reformátusok száma (45 —{— 1 =) 46, az ágostai hitvallásuaké (154 —(— 12 =) 166; amazok a köveskálli, emezek a kó'vágó-örsi anyaegyházhoz tartoznak. — Van 3 göiög-katholikus és 14 egyéb (keresztény) vallású lakója is. — A zsidók száma (1006 -(- 28 =) 1034, kiknek anyaegyháza helyben van. Először 1247-ben említik «capella S. Martini et S. Laurencii de Keztel» alakban; Később Gesztel, Kezthel, Kesztel alakban is írják; város volt s latinul villa (1359), oppidum (1404) és civitás (1409), ezen túl azonban állandóan oppidum- ként szerepel (1474-ig). Némi szabadalmai már a «szent királyok» idejében voltak, fó'kiváltságait azonban I. Lajos királytól nyerte; ezekben ugyan ismételten megerősítették, mégis úgy látszik a szomszédos Rezi (vagy Tádika) uradalmához számították, mert 1409-ben Eberhard zágrábi püspöké s 1421-ben, midőn utódai a várat zálogba vették, ennek tartozmányába Keszthely városát is beléfoglalták. A város később is a vár sorsát követte s így a Hunyadiak korában a gersei PETŐK-é volt. (Csánki, III. 21.). Sem ezen, sem a többi régi okiratok Keszthelyről és Keszthely- Polgárvárosról, mint külön községekről semmi említést sem tesznek, a miből egész bizonyossággal lehet állítani, hogy Polgárváros Keszthelylyel a legrégibb időktől fogva egy várost képezett. A szakadás idejét és indító okát határozottan megállapítani nem lehet. A török világban a város felső része, a polgárok, vagyis a földesúr telkes jobbágyai a portához csatlakoztak, az alsó része, vagyis a nemesek, az iparos- és kereskedő-osztály s a földesúr házas zsellérei, a magyar koronának híve maradt. Valószínűleg e meghasonlás és később a birtokviszonyok és a korcs- máltatási jog miatt a város két része közt felmerült hosszú vizsály okozták a szétválást. Az egyesítést azóta már több ízben megkisérlették, de mindeddig sikertelenül (Bontz József: Keszthely város monográfiája, Keszthely, 1896, 139—143.). Polgárváros nevét a lakosok foglalkozásától kapta, a mennyiben a Balaton mellékén a telkes jobbágyok utódait, vagy általánosabban s a mai viszonyoknak megfelelően a földműves gazdát — a kit az Alföldön parasztnak hívnak —- polgároknak nevezik. A Keszthely név eredete ismeretlen. 21. Gyenes Biás. {'k = 34" 57', <p 46° 46' 30"; H = 104-134—355 m.) Kis- és hegyközség, Keszthelytől 3'2, a Balatontól 0‘9 km. távolságban (a Szent-Ilona kápolnát számítva, a melyre a 134 m. magasság is vonatkozik); két szöllőhegyből, Gyenes-és Diásból áll, melyek községgé csak 1840-ben egyesültek; 239 házzal, 1163 lakóval, 3211 kát. hold területtel, postahivatallal, postatakarékpénztárral; utolsó távíróállomása Keszthely. Birtokosa a gróf Festetich TASZiLÓ-féle hitbizomány. Nemzetiségi tekintetben mind az 1163 lakója magyar. Vallási tekintetben hasonlóképen egységes, 1149 lakója róm. katholikus, kik Keszthely leányegyházát képezik ; Szent Ilona és Havi Boldogasszony tiszteletére felszentelt Kápolnákkal. A r. katholikusokon kívül 14 zsidó lakója van, a kik a keszthelyi anyaegyházhoz tartoznak. Diás 1508-ban említtetik, mint possesio (Csánki, III. 46.), s a név kétségtelenül a növényzetre vonatkozik ; a Gyenes régi nyomaira azonban nem találunk.
